Grund Studio

Öt évszázad és rengeteg cukor...

2019. december 05. - Gyökösi Attila

Alighanem azok a legjobb posztjaink, amelyeket ketten írunk. Kétféle nézőpont, kétféle hozzáértés, kétféle tanulság. Mindezt ráadásul egy poszt áráért adjuk. Kihagyhatatlan ajánlat, azt gondolom. Ezt az írást is ketten követtük el, a meghatározóbb szerző persze Virágh György, aki nálam kicsinyt jobban ért a borokhoz. Valljuk be, egy borokról szóló posztnál ez nem hátrány.

Mindenesetre azért én is itt vagyok ellensúlynak. Vágjunk is bele, Gyuri kezd:

hetsz7.jpg

Gyuri:

Amikor Attila meghívott erre a sajtóklubos borkóstolós eseményre, csak annyit kellett mondania, hogy „Tokaj”. Nem, nem suttogva mondta a fülembe, de a szívemnek egyik legkedvesebb borvidékén születő borokra sosem tudok nemet mondani. Számomra az egyetlen bor a tokaji, amit kóstolás után nem köpök és nem öntök ki. Jó, ebben van egy kis túlzás, a „mezei” furmintok egy része kiöntőben is végezheti, de az édes szamorodnin felül már nem pazarolok. Hiába, no, az elvek. Az aszú meg egyenesen egy kincs, egy csoda, amit tényleg meg kell tisztelni azzal, hogy illően és úgy fogyasztjuk, hogy közben eszünkbe juthat az a rengeteg munka, ami például az aszúszemek szedése mögött van.

Csapongásomtól visszatérve a lényegre: a kóstoló előtt kicsit túlságosan is magabiztos voltam abban, hogy ez egy könnyű kör lesz, hiszen szinte már előre be lehet lőni a szép illat és ízjegyeket egy klasszikus tokaji bor kóstolásánál. Annál nagyobb volt a meglepetés, hogy itt bizony nem a fajtakarakteres, aszalt gyümölcsös, sárgabarackos, hársmézes, birsalmás édesség jött szembe az emberrel a tételeknél, hanem valami elképesztően rejtélyes elegancia és finesz.

Attila:

Nekem jut a szerep, hogy elmeséljem, kinek a borait kóstoltuk. Szóval a kóstoló a Hétszőlő Birtok boraiból állt, a tradíciókban igen gazdag birtokról szólt. A Tokaj Hétszőlő Szőlőbirtok neve sokak számára lehet ismerős. Maga a terület öt évszázada érlel csodás borokat, a legendás dűlők már 1730-ban a világ legelső ellenőrzött eredetvédelmi besorolásába is bekerültek. Vagyis 125 évvel megelőzve például a bordeaux-i terület hivatalos besorolását… A birtok létrejötte nem a véletlennek köszönhető: anno a Garai család egyszerűen kiválasztotta a környék hét legjobb dűlőjét, innen ered a birtok elnevezése is. Később neves személyek követik egymást a tulajdonosok sorában, köztük a Bibliát magyarra fordító Károli Gáspár, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, majd az arisztokrata Rákóczi család sarjai. Végül a Habsburg királyi ház tulajdonába kerül és az 1711-től császári szőlőbirtokként számon tartott Hétszőlő közel két évszázadon keresztül az osztrák-magyar korona kezén marad. Szóval van itt (ott) történelem rendesen. Erről és sok minden másról is mesélt (vagy talán az anekdotázott megfelelőbb kifejezés?) nekünk a birtokot képviselő Oroszlán Tamás. Akit bővebben érdekel a történet, a birtok honlapján (http://tokajhetszolo.com) érdekes és valóban elgondolkoztató részleteket találhat. A múlt mellett a jelen sem átlagos, hiszen a birtok napjainkban francia kézben van, a fordulatos XX. századot követően a Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtok 2009-ben csatlakozott a Michel Reybier tulajdonában álló Cos d'Estournel (Saint-Estèphe), Château-Marbuzet és Goulée (Médoc) birtokokhoz. Ahogy hallottuk, ez pozitív fejleménynek bizonyult, a tulajdonosok igazán tisztelettel állnak az itteni birtokhoz és az itt készült borokhoz, szóval a csodás történet folytatódik. De vissza is adom a szót...

hetsz8.jpg

hetsz2.jpg

Gyuri:

Elöljáróban fontosnak tartom megjegyezni, hogy minden boruk „sur lie” technológiával készül (ez finomseprőn tartást jelent), valamint seprőfelkeverést is alkalmaznak („battonage”). Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az erjesztésért felelős élesztőgombák maradványaival, illetve egyéb anyagokkal együtt érlelik a bort, nem fejtik le róla kapásból. Hetente-kéthetente felkeverik ezt a finomseprőt a borászatnál, s ennek köszönhetően a bor gazdagabb, zamatosabb, és összetettebbé, krémesebbé válhat. Persze ez sem kockázatok nélküli módszer, éppen ezért kell ehhez is a borász tudása.

Kezdjük azonban az első borral, ami egy 2018-as furmint volt, igazi bevezető bor. Tartályban erjedt és érlelt könnyű tétel, mely pár hónapos palackos érlelés után már úton is van a fogyasztókhoz. Illata friss, ropogós, nedves köves-zöldalmás jegyek. Korrekt sav (6,5 g/l), minimális maradékcukor (2 g/l), rendben van a bor.

Második borunk már jobban megfogott, ami a Nagyszőlő dűlőből származó furmint volt (2015). Elképesztő hordófűszerekkel indít a bor, a (használt) hordó nagyon szépen kiegészíti a furmint fajtajellegzetességeit. Gazdag, telt korty, hetes savak, komplex bor. Jonatán almás lecsengés, szárazpróbán pici teasüteményes, fineszes illat kis ropogós birssel. Jó bor!

Harmadik tétel következik, egy bio hárslevelű 2016-ból. Az illata sajnos nem volt olyan tiszta számomra, pici muskátlis jelleg is feltűnt. Fél év hordót kapott a bor, mely ízében pótolta az illatbeli hiányosságokat - kerek, krémes, ízes. Fiatalosan karakteres, ásványos-köves lett hosszabb pörgetés után a bor, összességében meg voltam vele elégedve.

A negyedik egy késői szüretelésű kövérszőlő (2017). Nem túl gyakori ez a fajta a tokaji borvidéken manapság, de ez nem baj, szeretjük a ritkaságokat. Picit hűvösebb, finoman citrusos, gyümölcsösebb illat. Zárkózottabb, de ízben szépen kinyíló bort kaptunk. Gyakorlatilag el lehet mondani, hogy ez a bor a gyorsított eljárással készülő szamorodni, tehát botritiszes szemekkel kerül feldolgozásra a szőlő – azonban nem tölt el annyi időt hordóban. Elegáns a maradék cukor – ami nem is maradék, hiszen 73 grammról beszélünk, de szép, kerek, telt a korty ennek köszönhetően. Simán el tudnám képzelni valami jó kis piskótás süteményhez. Az előadónk szerint ez a bor „kedves, krémes, kellemes” – igaza van. Jönnek azonban az aszúk, Attilának is kiöblítem azért a poharát egy pici vízzel...

Egy „premier cru”-ből, tehát elsőosztályú dűlőről származó tétel kerül a poharunkba: ötputtonyos tokaji aszú 2013-ból. Ez csúcsévnek számít ugyanúgy, mint a 2017-es, a legtöbb piacon található aszú ebből az évből származik. A bor nagyrésze furmint, pici hárslevelű (5-6%) egészíti ki. Az volt az érdekes, hogy először kicsit ragasztós-acetonos illat csapott meg a bor pörgetésénél, nem a klasszik benyomás volt. 140-es cukor (ugye emlékszünk, hogy 120 a minimum 5 puttony esetén), 7,8-as sav jellemzi a bort. Na meg az édeskés hordófűszerek illatban, valamint egzotikus gyümölcsök köszönnek vissza ízben: papaya, mangó, kicsi szilvás fűszeresség, lecsengésben aszalt sárgabarack.

Jó volt, nézzük a következőt: ötputtonyos aszú 2008-ból. Szelíd, birsalmás illat, ízben botritiszes gazdagság pici fanyarsággal, édesfűszerek. Két és fél évet töltött el zempléni hordóban. Igen jó savai vannak, de a cukor gyönyörűen takar – pontosabban társul mellé (151 gramm…). Egyetértek előadónkkal, ezeknek a boroknak kell az év… Nagyon elegáns bor, igazi ünnepi tétel.

Különlegesség következett ezután 2004-ből, méghozzá egy ötputtonyos aszú, ami hárslevelűből készült. Először a Hétszőlő kísérletezett ezzel a fajtával, mármint hogy kizárólag ebből legyen aszú, ez 1999-ben történt. Szerintem bevált. 135 gramm cukor, nyolcas sav. Illatban ásvány két marékkal, elegancia, gyümölcskosár. Ízben krémes, hársmézes-birsalmasajtos, illatban jön még egy kevés kekszesség - valamint azt már mondanom sem kell, hogy jó savak támogatják a bort. Kerek korty, ugyanúgy élveztem, mint az előzőt.

Eljött az utolsó tételünk ideje. 2010-ből érkezett egy hatputtonyos aszú. Itt ugye már minimum 160g lesz a cukor – ez a valóságban nálunk 190 lett. Fel sem tűnik, ez sem csömör, jóivású, pedig elképesztő a cukor – de még mindig nem sokalltam! Tényleg brutál savak kellenek mellé, hogy ezt kiegészítsék, ez jelen esetben 12 g/l, egészen elképesztő… Tiszta, üde, légiesen könnyed illat, klasszik óarany szín. Kóstolva kerek; aszalt déligyümölcsös, sárgabarackos jegyek jönnek, s hosszú lecsengéssel búcsúzik a bor. Ilyen eleganciát csak Tokaj tud. Természetesen a kékpenészes sajtot nagyon szépen megettük az aszúkhoz, a legjobban az utolsó tétel egészítette ki a sajt karakterét.

hetsz6.jpg

Mindegyik borról elmondható, hogy bio, szerintem ezáltal kicsit visszafogottabb, nem harsogóan fajélesztős, inkább szolidabb. Ez meglepetés volt számomra, valamint a tételekre jellemző elegancia is. Fineszes, finom (holott ezt borra igen ritkán mondom) volt a tételek nagy része, s elmondhatom, hogy tényleg nem bántam, hogy nem gyümölcsbomba volt a poharamban minden alkalommal. (Oroszlán Tamástól azt is megtudtuk, hogy a Hétszőlő területeinek jó részén a rendszerváltás előtti évtizedekben nem folyt aktív szőlőművelés, így ezek a területek remek alapot jelentettek az itt most folyó organikus/bio művelési módnak.)

Attila:

Az van, hogy muszáj színt vallanom: Bizonyos távolságtartással viseltetem a bio termelés- és borok iránt. Persze jómagam sem egy pohár felszívódó permetlével kezdem a reggelt, értem miért fontos ez a megközelítés, de ettől még a bizalmatlanság mindenképp ott van bennem. Nos, ez a kóstoló már önmagában azért is remek esemény volt, mert ez egy picit oldódott bennem. 

Teringettét! Ezek a borok finomak! Pedig »olyanok«...

hetsz1.jpg

Ui.:   Ha a decemberi ünnepfolyamnak van valamilyen komplex íze, akkor alighanem az aszú jelentős mértékben képviselteti magát ebben az ízben. Idén december 10-én immár harmadik alkalommal ünnepeljük a tokaji aszú napját, amely azonban most már egész december hónapra kiterjed. A tavalyi #aszuday hashtag - amely az ötletgazda, a Tokajhoz ezer szállal kapcsolódó Kézdy Dániel  bábáskodása mellett indult - mellett idén a #koccintsaszuval hashtaget is ajánljuk, amelyet bátran használhatunk az ünnep összes Tokajit tartalmazó étkezése kapcsán. (Mármint ha olyanok vagyunk, akik minden étkezést fotóznak, és tolnak fel a netre. Ha nem, akkor sincs baj, mert az aszú enélkül is igazán élvezhető, bár ugye ami nincs fent a Facebookon, az esetleg meg sem történt...)

Közben Ercsey Dani (neves és kedvelt borszakírónk) rávilágított, hogy az #aszuday hashtag alapvetően külföldi fogyasztókat céloz, a #koccintaszuval meg belföldieket. Hát. Így járunk, ha fura nemzeti nyelvet választunk magunknak, ángliusul meg nem tanulunk meg. 

Szóval: Koccints aszúval!

A bejegyzés trackback címe:

https://grundstudio.blog.hu/api/trackback/id/tr115338806

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása