Grund Studio

De hová tűntek a zenészek?

2021. január 12. - Gyökösi Attila

Ez a vírushelyzet és különösen a második hullám, amiben élünk épp, hozott néhány felismerést, vagy inkább kérdést. Ez az a kérdés, amit rögtön le is lőttünk a poszt címadásával, de azért a továbbiakban kifejtjük kicsit bővebben is.

hovatunt1.jpg

Tovább

Ti forgatnátok videót egy vacsoráért?

egy versenyvideó története

A guruk azt mondják, minden rosszban van valami jó. Sőt, néha még azt is, hogy a rossz önmagában is csak nézőpont kérdése. Talán igazuk van. Mindenesetre az is bizonyosnak tűnik, hogy a járvány következményei nézőponttól függetlenül minősíthetőek rossznak.

Bár ki tudja... Az élet fura dolog, néha még ekkor is tartogathat pár pozitív jelenetet.

kepernyofelvetel2.jpg

Tovább

Nektek van-e törzshelyetek?

Anno, középiskolás koromban sokat töprengtem azon, hogy ha felnövök, mindenképp lesz egy igazi, hamisítatlan törzshelyem, vagyis kedvenc kocsmám. Akkoriban ment a tévében a Cheers, ami ugye minden kocsmás-törzshelyes sorozatok őse. És hát nagyon magával ragadott a minden este, munka után összejövő barátok idealizált világa. Persze a dolgok ritkán alakulnak pontosan úgy, ahogy diákként eltervezzük. Mindenesetre valami azért sikerült a tervekből, és időszakosan volt egy-egy kedvenc hely, de mióta a bulinegyed ikonikus helye, a GMK megszűnt, törzshely nélkül maradtam.

z5.jpg

Tovább

2020 - Zita éve

Az idő múlására nem csak a mindenki számára nyilvánvaló következmények világítanak rá (például, hogy előbb a 20-as, majd már a 30-as éveik elején járó lányok is kezdenek túlkorosnak tartani) hanem az is, hogy elromlik a szemünk. Igaz, ezen legalább egy alkalmatos szemüveg segíthet. Már ha nem felejtjük otthon, ami néha megesik. Így történt ez tegnap is, amikor az Opus Jazz Club felé sétálva szembesültem a szemüvegtelenséggel. (Aki tudja, tudja, a többieknek: összes zsebek végigtapogatása, elfojtott káromkodás...) Persze egy koncertet azért még látok szemüveg nélkül is, de például egy borlapot, vagy bolhabetűkkel írt étlapot már kevésbé.

po0.jpg

Tovább

Az ég a csillagos határ...

Egy borkóstoló általában a borokról szól. Meg esetleg a borászatról, a szőlőről a vidékről, ahonnan az adott borok származnak. Többnyire megismerjük persze a borokat készítők és azokról épp mesélők gondolatait is, de azért nyilván a borok maguk maradnak a középpontban. De néha, egy-egy szerencsés kóstoló ennél sokkal többet adhat, sokkal közelebbi betekintést kaphatunk a készítők, a borászok életébe is.

b1.jpg

Tovább

2020 az 'organikus' borok éve lesz?

Ez az írás pont egy éve született, akkor még a 2019. évre ráhangolódásul. Azóta történt pár dolog, mi is jobban megismertük ezeket a termelési módokat, úgy tűnik, a téma aktualitásából nem sokat veszített. Sőt! Néhány éve már itthon is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a bioborok. Egyre többet hallani róluk szakmai konferenciákon, de már a borkedvelők között is téma kezd lenni ez a műfaj. Hogy a biobor pontosan mi is? A klasszikus meghatározás szerint bio az a termelő, aki éjszaka permetez. :) Na jó, a dolog valójában ennél azért sokkal komolyabb és persze összetettebb is.

naturalwine.jpg

Tovább

Brian és a bor

Így karácsony idején talán nem árt egy kis történelmi távlatokba nyúló ki- vagyis visszatekintés. Az általam épp a napokban újranézett, Brian életét feldolgozó utolérhetetlen eposz „mit adtak nekünk a rómaiak” részéből tudjuk, sok más között a bort is a rómaiaknak köszönhették a judeaiak.

regibor.jpg

Tovább

Egri bikavér karácsonyra

Az egri bikavér a legismertebb magyar házasított bor, így karácsonykor is sokak asztalára kerül belőle egy-egy palack. A kékfrankos alapú cuvée sokszínűsége miatt remekül párosítható az ünnepi fogásokkal, legyenek azok tradicionális vagy modern receptek, de a top tételeket önmagukban a legnagyobb élmény kóstolni.

faceeg3.jpg

Tovább

Z nap Pécsett

Mintha egy nagy levegőt vettem volna a pesti, mintegy futószalagon haladó borkóstolók-locsolások után. Valahogy így éreztem magam, amikor lejutottunk a nem is olyan közel elhelyezkedő Pécsre. Tágas, nagy rendezvényteremben jó megvilágítás alatt sorakoztak egymás mellett a kiállítói standok, és még az esemény vége felé sem éreztem tömegnyomort, sőt. (Pedig nem voltak kevesen!) Igaz, a szekszárdi kiállítók egy pincében voltak, valamint a Zé Feszt résztvevői is, de valahogy izgalmasabb is volt így, a nagytermes kóstolók mellett néha lebotorkálni a jutalomért.

face15.jpg

Tovább

Az aszú (hó-)napja

Ez a poszt valójában a tavalyi #aszuday alkalmából született, eredetileg még a régi blogon, a Barbwine blogon jelent meg. Most viszont újra hasznosítjuk, némi aktuális kiegészítésekkel a végén. Vágjunk is bele:

Aki hozzám hasonlóan rendelkezik emlékekkel még a rendszerváltozás előttről, az talán emlékszik arra is, hogy a tokaji aszúnak akkoriban talán még a mainál is nagyobb respektje volt. A téliszalámi mellett a másik olyan országimázs termék volt, amely határainkon túl is ismertségnek örvendett. Apám mindig tartott itthon tokaji aszút, az akkoriban használatos palackcímkéket talán még most is le tudnám rajzolni. Én persze még nem ittam bort, de azért kóstoltam néha, és meg kell mondjam, azok az aszúk bizony nem voltak igazán finomak, valahogy sosem értettem, miért is van ekkora »hype« körülöttük. (Oké, igazából ezt a kifejezést sem ismertük még akkor.)

Bennem ki is alakult egy óvatos, de meglehetősen sokáig élő távolságtartás ezzel a borfajtával szemben. Rendben, azért az elmúlt években már gondoltam, hogy az igazi aszúk alighanem finomabbak, de valahogy mégsem kóstoltam aszút sok-sok éven át.

aszu8.jpg

Tovább
süti beállítások módosítása