Ez a poszt valójában a tavalyi #aszuday alkalmából született, eredetileg még a régi blogon, a Barbwine blogon jelent meg. Most viszont újra hasznosítjuk, némi aktuális kiegészítésekkel a végén. Vágjunk is bele:

Aki hozzám hasonlóan rendelkezik emlékekkel még a rendszerváltozás előttről, az talán emlékszik arra is, hogy a tokaji aszúnak akkoriban talán még a mainál is nagyobb respektje volt. A téliszalámi mellett a másik olyan országimázs termék volt, amely határainkon túl is ismertségnek örvendett. Apám mindig tartott itthon tokaji aszút, az akkoriban használatos palackcímkéket talán még most is le tudnám rajzolni. Én persze még nem ittam bort, de azért kóstoltam néha, és meg kell mondjam, azok az aszúk bizony nem voltak igazán finomak, valahogy sosem értettem, miért is van ekkora »hype« körülöttük. (Oké, igazából ezt a kifejezést sem ismertük még akkor.)

Bennem ki is alakult egy óvatos, de meglehetősen sokáig élő távolságtartás ezzel a borfajtával szemben. Rendben, azért az elmúlt években már gondoltam, hogy az igazi aszúk alighanem finomabbak, de valahogy mégsem kóstoltam aszút sok-sok éven át.

Alighanem azok a legjobb posztjaink, amelyeket ketten írunk. Kétféle nézőpont, kétféle hozzáértés, kétféle tanulság. Mindezt ráadásul egy poszt áráért adjuk. Kihagyhatatlan ajánlat, azt gondolom. Ezt az írást is ketten követtük el, a meghatározóbb szerző persze Virágh György, aki nálam kicsinyt jobban ért a borokhoz. Valljuk be, egy borokról szóló posztnál ez nem hátrány.

Mindenesetre azért én is itt vagyok ellensúlynak. Vágjunk is bele, Gyuri kezd:

A Cabernet Franc vagy Cabernet Frank mára világfajtának tekinthető. Rendszertanilag a szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a bortermő szőlőkhöz (Vitis vinifera) tartozó vörösborszőlő, nemzetközi besorolás szerint a „nagy” kékszőlő fajták egyike. Nagyon jól alkalmazkodó fajta: hűvös, kontinentális, szubmediterrán éghajlati viszonyok között is szépen terem, ugyanakkor az eltérő termőterületeken képes teljesen más arcát mutatni.

És 2015 óta van világnapja is, méghozzá december 4-én.

A cabernet franc világfajta, mégis viszonylag kevés helyen jelenik meg önálló borként. A Villányi borvidék az egyik (ha nem a legfontosabb!) ezek közül. Idén második alkalommal vehettem részt - a Pécsi Borozó magazin meghívására - a Villányban immár ötödik alkalommal megrendezett Franc&Franc konferencián, amely egy, a Cabernet Franc köré szerveződő szakmai fórum. Míg tavaly nemzetközi kitekintés volt a meghatározó téma, idén a terroir jelentősége köré szerveződtek az előadások és kóstolók. Idén Wirth Gabriella tartott velem, az alábbiakban az ő benyomásait olvashatjátok:

A hétvégén a Winelovers szervezte Bordói November kóstolón jártunk, a mostanában megszokott Corintihiában. Nem volt eltervezett a látogatás, de miután délelőtt forgattunk (karácsonyos borbemutató videókat), és 'Borkeksz' Gabi innen ment tovább a kóstolóra, hát vele tartottam. És azt kell mondjam, nem bántam meg, egy egész jó hangulatú és jó felhozatalú kóstolón találtam magam. Érzésre (nem néztem meg a kiállítók jegyzékét) több, érdekesebb résztvevő borászatot felvonultató eseménynek bizonyult az idén látogatott korábbi Winelovers kóstolóknál. 

A Wineglass által szervezett havi borkóstolók szép lassan beépültek az életünkbe. A helyszín általában a Palack borbár, a résztvevők jobbára ugyanazok a sajtómunkások. A bemutatkozó borászat persze mindig változik. Egy közös azonban van bennük, mégpedig az, hogy itt egészen meglepően kötetlenül mesélnek magukról és a boraikról. Talán a hely szelleme, a körülmények miatt lehet ez, de többedszer tapasztalom, hogy szinte úgy - és olyan őszintén, kerülve a PC megfogalmazásokat! - mondják el a véleményüket, mintha tényleg egy régi baráti társaságban tennék ezt.

Hogy egy-egy borvidék borkészítői, pincészetei megpróbálnak összefogni, és együtt versenyre kelni más borvidékek termelőivel, nem újdonság. Ez az "egységben az erő", illetve "próbáljuk közösen megkülönböztetni magunk más vidékek boraitól" egy akár jól működő elgondolás is lehet. Láthatunk erre példát Villánytól (REDy) A Balatonon (Balaton bor) át Egerig (Egri Csillag). Itt általában közösen használt, jellemzően jól megkülönböztethető, speciális palackban, azonos néven (persze az adott pincészet feltüntetésével) kerülnek forgalomba a borok. Ilyen közös gondolkodás eredményeként született meg néhány éve a Szekszárd Palack, ami a minőség és az elkötelezettség fokmérője lett a borvidéken. Az ebbe töltött borokat és az elmúlt évek tapasztalatait szeretnék megosztani a szekszárdi borászok október 22-én, egy budapesti sétálókóstolón.

Aki valamelyest követi az oldalaink, már kiszúrhatta, hogy összeszűrtük a levet az októberi, immáron 7. Glass Of Jazz szervezőjével, Dávid Dániellel. Őt még a korábbi boros projektünk (a BarbWine) kapcsán ismertük meg, tavaly még Barbival részt vettünk az egyik rendezvényén, ahol Barbi kedvenc Francois pezsgőit kóstoltattuk. A kapcsolat aztán megmaradt, és a legújabb Glass of Jazz kapcsán felvetődött, hogy a programra ráhangolásként akár forgathatnánk minden résztvevővel (mármint borászattal, gasztro- és zenei résztvevővel) egy-egy bemutató videócskát. Így is lett, ezek szépen sorban kerülnek is fel az esemény Facebook oldalára.

Európa legszebb borfesztiválja, a Budapest Borfesztivál 28. alkalommal várja a borozni, kikapcsolódni, szórakozni vágyókat a főváros egyik legimpozánsabb helyszínén, az épp megújuló Budai Várban. A vendégek a már megszokott módon, nappal és esti fényében is káprázatos panorámát élvezve kóstolhatják meg az idei, közel 200 hazai és külföldi kiállító több ezer borát. Az ez évi Borfesztivál fókuszába az Egri borvidék, a Bikavérek és Egri Csillagok, a helyi gasztronómia és kultúra kerül. A borok kóstolásán kívül megismerkedhetünk a Bikavért övező legendákkal, hungarikum borunk készítésének titkaival. Európa legszebb borfesztiválján a bor és kultúra találkozását gazdag zenei és gasztronómiai kínálat teszi most is felejthetetlenné.

Itt a Grund Studio blog oldalán magáról a stúdióról még nem is nagyon írtunk. De most végre (?!) eljött ennek is az ideje. Talán adhatunk egy-két ötletet a hasonló cipőben járóknak. Igaz, a net tele van készüléktesztekkel, de ezek jobbára angol nyelvűek, magyarul sokkal kevesebb ilyen tartalom elérhető. Történelmileg úgy alakult, hogy az Audmax-tól érkeznek a stúdió hangászati felszerelései. Anno, még az első klubkoncertes beszerzéseimnél a szakmát kicsit megmutató, abba bevezető Kozma István barátom Tascam és Audio-Technica termékeket ajánlott, ezek be is váltak, én meg megragadtam ezeknél a márkáknál.