Ez az írás eredetileg a BarbWine blogon jelent meg, onnan mentettük ide.

Akik figyelemmel követik a BarbWine videóit és írásait, esetleg már észrevehették, kettőnk ízlése a borok tekintetében némiképp eltér. Barbi persze nálam sokkal hamarabb rájött erre, bizony megesik, hogy ha valahol rendel magának egy pohár bort, én pedig csak bólintok a felszolgálónak, hogy én is azt kérem, ő megszólal, hogy nem, te nem ezt akarod, és rendel a borlapról valami teljesen mást nekem. És a két pohárból megejtett kóstolókortyok után mindig be kell látnom, igaza van. Hogy ez most miért érdekes? A Pécsi Borozó magazin révén meghívást kaptunk a Villányban immár negyedik alkalommal megrendezett Franc&Franc konferenciára, amely egy, a cabernet franc köré szerveződő szakmai fórum. Barbara kedvenc fajtája pedig épp a cabernet franc.

Elmentünk hát, naná...

A konferencia a Bock impozáns épületkomplexumában került megrendezésre, Villányban, ami nincs épp közel, ehhez mérten én például hajnali négykor keltem. Megérte a korán kelést a dolog, azonban ezt majd az írás második felében fejtem ki, előbb pár mondatban leírom, mi is ez az esemény, és mire számíthattunk ott.

Bónuszként pedig a poszt befejező részében Barbi elmeséli, neki mi és miért tetszett a borok közül.

Ha az olvasóban esetleg felmerül, hogy miért épp cabernet franc konferenciát rendeznek Villányban, annyit mindenképp tudni érdemes, hogy a fajta ugyan a franciaországi Bordeaux-ból származik, de mára szinte a világ összes szőlőtermő táján megtaláljuk. Házasításokban sokszor szerephez jut, de önmagában jóval ritkábban találkozunk vele. Nos, ez a fajta találta meg második otthonát a Villányi borvidéken. A borvidék adottságainak, klímájának és alkotó borászainak köszönhetően a 100% cabernet franc-ból készült bor Villány meghatározó jelképévé vált, olyannyira, hogy mára már külön, a termőhelyre utaló Villányi Franc néven is ismertek az itt készült prémium és szuper-prémium borok.

A program alapvetően két részre volt osztható, délelőtt az „Egység a sokszínűségben” mottóra felfűzve a Villányi terület 12 kiemelkedő cabernet franc borát kóstolhattuk, classicus, prémium, és szuper prémium minősítésűeket is. Horkai András igazán profi moderálása mellett a 12 termelő mutatta be az általa készített bort, meséltek a fajtához fűződő viszonyukról, az adott bor történetéről, a készítés körülményeiről. A borok és a borászok az alábbiak voltak:

classicus:

• Bakonyi Péter Makár Villányi Cabernet Franc 2016
• Lelovits Tamás Pincészete Villányi Cabernet Franc 2016
• Rácz Miklós Tamás Villányi Cabernet Franc 2015

premium:

• Domaine Mondivin Villányi Franc Quintessence 2015
• Heumann Pincészet Trinitás Villányi Franc 2015
• Stier Pincészet Villányi Franc 2015
• Ruppert Borház Villányi Franc 2013
• Gere Tamás és Zsolt Pincészete Villányi Franc 2012
• Polgár Pincészet Cabernet Franc Kopár Szelekció 2012

super premium:

• Gere Attila Pincészete Ördögárok-dűlő Villányi Franc 2015
• Koch Csaba VinArt Pince Villányi Franc 2015
• Riczu Tamás Borászata Villányi Franc 2015

Délután pedig a cabernet franc külföldi változatait, útjait ismerhettük meg, három jelentős termőterület mutatkozott be, sorban Kalifornia, Chile, Dél-Afrika sajátosságait ismerhettük meg. Indításképp Peter McCombie (Master of Wine) lelkes előadásából megtudhattuk hogyan is néz ki a cabernet franc helyzete a nagyvilágban. (Tudtátok, hogy hazánk az ötödik helyen áll a világ cabernet franc termőterületei sorában? Az Egyesült Államok, Chile, Olaszország és természetesen még Franciaország van előttünk.) Ezt követően egy-egy előadásban a három jelentős termőterület szakértői beszéltek arról, mi a helyzet a saját régióikban. Az előadások pedig igazán jók voltak, mindenképpen egyfajta ablakot nyitottak a nagyvilágra, legalábbis annak a cabernet franc borította lejtőire.

Kalifornia:

Cabernet franc, a fajta, mely kilépett „csodagyermeke” árnyékából címmel érkeztek Villányba Lori és Michael Budd, a Dracaena Wines borászat tulajdonosai Kaliforniából. Ők indították útjára a nemzetközi cabernet franc nap mozgalmát, ami egyébként december 4-én van. És tudjátok milyen névnap van azon a napon? Barbara, naná. A véletlenek, mi? Ugyan... Kaliforniából három bort hoztak nekünk kóstolni.

Chile:

A második bemutató a sokszínűség kincsesládája - a cabernet franc három meglepő arca címmel Ximena Pacheco a chilei Pulso Wines főborásza tartotta. Róla érdemes tudni, hogy messze nem először jár erre, évek óta tanácsadója a Sauska Villánynak. A kellően egzotikus, térkép-mutogatós chilei borászati bemutatót követően itt is három bort kóstoltunk.

Dél-Afrika: 

Ezt követően 3 cabernet franc érkezett Dél-Afrikából, amelyeket Peter McCombie mutatott be. A dél-afrikai borvidékeket, éghajlatot és egyéb számunkra szintén meglehetősen egzotikus jellemzőket bemutató bevezetőt követen a már megszokott módon három bort kóstoltunk.

Érdemes megemlíteni még, hogy a délelőtti kóstoló után két rövidebb előadás is volt, az elsőt Palkonya lelke, Pauli Zoltán tartotta, (épp pár napja bukkantam rá a neten és olvastam róla elég sokat) aki a gasztronómia avatott kedvelője, és igazán finom, helyi termelőktől származó alapanyagokból készített borkorcsolya-falatokat mutatott nekünk, miközben elmesélte, miért is érzi fontosnak a gasztronómia fejlesztését a borrégióban.

A második előadás (ekkor Ruppert Ignácot hallhattuk, a Cellarius Kft. vezetőjét) már kicsit talán túl szakmai volt nekünk, legalábbis a kezdetekor ezt gondoltuk, de aztán Barbi elveszett a részletekben, jegyzetelt és kóstolt, és végül nagyon is jónak ítélte az egészet. Itt borpárokat lehetett kóstolni, ahol az adott páros két tagja között általában csak egész kis technológiai eltérés volt. Érdekes élmény az ilyen kóstolás, sok mindenre ráébresztheti a megfelelően kifinomult ízérzékeléssel rendelkező érdeklődőket.

Ez volt tehát maga a program, de hát ezt persze bárki megnézheti a hivatalos programfüzetben is.

És akkor az érzéseim:

Egy ilyen egész napos konferencián döbbenetes mennyiségű információ hangzik el. Ott helyben szerintem csak egy része, igazából csak villanások, épp kiugró érdekességek ragadnak meg legtöbbünkben. Persze lehet jegyzetelni, esetleg rögzíthetjük az egészet, bár tapasztalatom szerint az ily módon rögzített sok órás hangfelvételek szinte sosem kerülnek »kiértékelésre«, egyszerűen nem lesz rá idő. A jegyzet egy fokkal jobb, ahhoz könnyebben vissza tudunk nyúlni később.

Mint a bevezetőben említettem, jómagam messze nem vagyok olyan hatalmas rajongója a cabernet franc fajtának - és általában a vörösboroknak sem - mint Barbara. A konferencián viszont a fajta barátai, mi több, szerelmesei voltak többségben. Szerencsére ez egy nagyon befogadó törzs, tehát a dolog abszolút nem volt ijesztő, ugyanakkor töprengésre adott módot. Nagyjából 30 különböző cabernet franc kóstolásán estünk túl a program végére. Ráadásul ezek a borok mind előzsűrizés, válogatás után kerültek be a programba, tehát – a maga kategóriájában – mind kiemelkedőnek számított.

De mind cabernet franc volt. Bevallom, nem született borosként időnként szoktam azzal a kijelentéssel bosszantani Barbarát, hogy »minden bor egyforma«. Ez persze nyilván nincs így, de azért erre a konferenciára készülve kétségtelenül eszembe jutott, elég kifinomult fogyasztó vagyok-e ahhoz, hogy kiérezzem az itt bemutatott borok különbözőségét? Ráadásul még nem jártam ilyen jellegű fajtakóstolón, ahol egyazon fajta ilyen nagy számú változatát hasonlíthattuk össze.

Nos, úgy tűnik megnyugodhatok, nem vagyok teljesen elveszve. Persze távolról sincs arról szó, hogy vakon beazonosítanám a kóstolt borokat, de az tudom, hogy itt valóban 30 különböző bort mutattak nekünk. Egészen érdekes élmény rácsodálkozni arra, hogy valóban milyen különbségeket mutathatnak az ugyanabból az alapanyagból készült borok. (Oké, főállásban röviditalokkal foglalkozva azt épp elég jól tudom, hogy párlatok - például whiskyk - esetében mekkora különbségeket tapasztalhatunk, de ott azért a készítés módjában is hatalmas eltérések lehetnek, amelyek sokkal jobban indokolják a különbségeket.) A hazai boroknál is megvolt ez az érzés, de a nap végére, a külföldi szekcióban még inkább erősödött.

Akárhogy is, ez a nap kellemes élmény, és nagyon sok tapasztalatot adott. Mindenképp javaslom, hogy menjetek el ilyen jellegű kóstolókra. Bár épp egy tegnapi posztunkban írtam, hogy szimpatikusabbak számomra a kisebb kóstolók, de az is igaz, hogy egy ilyen nagy fajtarendezvényen lehet igazán elveszni a borok apró különbségeinek, a részletek fontosságában. Sok-sok tapasztalattal gazdagabban mentek haza, az bizonyos.

Ja, majd el felejtettem:

 A konferenciához járt ebéd is. Ez persze azért megszokott az ilyen esetekben, hanem volt itt egy említésre méltó dolog... Barbara jó ideje nem eszik húst, tehát vega menüt szokott kérni. Ez - mármint a vega ételek választási lehetősége - egyébként a legtöbb borkóstoló ételsorában nem szerepel, de ezt lassan megszokjuk. Azonban több olyan esettel is találkoztunk már, ahol elvileg jó nevű séfek irányította konyhák bicskája (szakácskése?) is beletörött egy jóízű vega fogás elkészítésébe, ami így 2018-ban azért eléggé ciki. Azonban a Bock hotel konyhája nem ilyen fából lett faragva, itt valóban finom vega ételeket készítettek, ezúton is köszönjük nekik!

Most pedig jöjjenek Barbara gondolatai:

Az a helyzet, hogy imádom a cabernet franc fajtát (lásd a fenti videót), és életem egyik legjobb élménye volt, hogy részese lehettem ennek a konferenciának. Picit talán irigy is voltam a jelenlevőkre, hogy sokaknak ez már a negyedik ilyen esemény. Minden elvárásomat felülmúlták a bemutatott borok. Imádtam a cabernet francokat, amiket bemutattak, de ezek között is voltak, amelyek különösen belopták magukat a szívembe.

Riczu Tamás Borászata - Egy jó történet és egy kiváló bor találkozása

Az első tétel, amit kiválasztottam és most bemutatok nektek, Riczu Tamás bora. A történet, amit a bor bemutatása előtt mesélt nekünk a konferencián, csak még szimpatikusabbá varázsolta a számomra amúgy is nagyon szimpatikus tételt. Tamást kreatív és tehetséges borászként ismerhettük meg. Borászata Siklóson található az Akasztófa dűlőben.

Röviden a történet, hogyan is lett DHC Villány Super Premium minősítésű ez a bor:

Ismerős az a mondás, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő. Itt is pontosan így történt. Riczu Tamás és kedvese viszik a hátukon a borászatot. Ahogy Tamás most elmesélte az esetet, ő döntött úgy, hogy nevezi borát a villányi megmérettetésre, méghozzá a premium szekcióban. Az eredményhirdetésnél azonban meglepetés érte, hiszen a premium kategóriában nem találkozott a saját borával. Végül a super premium kategóriában találta azt meg, kiderült, hogy párja – némi ösztönös megérzéssel – ebben a szekcióban nevezte a borukat, és ez jó ötletnek bizonyult, hiszen itt a bor sikeresen be is került a kiválasztott tételek körébe.

Ha végig nézem a Franc&Franc konferencia borait egyértelműen ez a tétel, ami a legközelebb áll hozzám. Megjelennek ugyanis azok a tipikus érett jegyek, amiket én különösen élvezek a cabernet franc kóstolásakor. A cabernet franc 1 kg szőlő/tőke terheléssel szüretelték. Kézi szüret volt, fenolos érettségben 2015. október 15-én, bogyóválogatás mellett. Irányított erjesztés, körfejtve 8 napig, majd közvetlen préselés követte a folyamatot. 18 hónapig első töltésű 225 l Bordeaux-i típusú hordókban érlelték. A palackozás 2018 januárjában történt meg.

Első kortya erőteljes, melyben a nagy test, a szép savszerkezet és a tanninok dominálnak. Ízében megjelenik a gyümölcsösség, a dohány, a szegfűszeg és a kávé.

Egyértelműen az este számomra legkedvesebb tétele, amit, ha tehettek mindenféleképpen kóstoljatok meg. Na és persze az összes ott szereplő borászat borait ajánlom kóstolásra, mert tényleg istenien finomak! 

Bár a többi kóstolt hazai cabernet is igazán élvezetes volt (bármikor forgatnánk bármelyikről egy videót), de hogy ne húzzam túl hosszúra az írást, itt most át is térnék a délutáni részre, ahol különféle újvilágból érkező borokat kóstolhattunk, és ottani borászatokkal ismerkedhettünk meg. Szinte minden bor különleges és élvezetes volt, azonban mint tényleg elkötelezett kóstoló itt is igyekeztem sorrendet állítani, és nektek a kedvenceimről írni.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a meghívott kaliforniai borászat női tagja, Lori Budd egyszerűen ámulatba ejtett és minden mondatát bevéstem az agyamba, pedig akkora fáradtam el leginkább. A 3 bor mindegyike érdekes tétel volt, azonban náluk inkább a marketing része érdekelt, ahogyan Lori egyedül vezette be a közösségi média segítségével a fajta világnapját, és ahogyan szerethetővé és kedvessé tette ezt mindenki számára. Valószínűleg többen tudjátok, hogy rajongok a bormarketingért, és igazán lenyűgözött Lori előadása. Elmondta, hogy mennyire fontos, hogy a borászatok megtalálják azokat a csatornákat, ahol közvetíteni tudják az általuk kívánt üzenetet, és beszélt az Y generációról is, ahol tényleg oda kell figyelni a „trendekre”, vagyis arról, hogy a közösségi médián lelkesen és rendíthetetlenül jelen kell lennie annak, aki őket célozza meg.

Utánuk következett Chile és az onnan érkezett tételek bemutatása. Az előadó Ximena Pacheho, a Pulso Wines főborásza volt. (Még egy nő, éljen :) )

Pulso - Cabernet Franc 2015

Ximena elképesztő szeretettel és alázattal beszélt a borkészítésről és a fajtáról, a három borból talán az övé fogott meg leginkább, pedig nem az általam kedvelt tipikus itthoni cabernet franc volt. Kihangsúlyozta az előadásában, hogy mennyire fontos neki, hogy tiszta borokat készítsen, lehetőleg a legkevesebb beavatkozással. Ez a 2015-ös cabernet franc egy igazi gyümölcsös, könnyed aromás bor lett, ízében főként a cseresznye dominált.

A szőlő a tengerparti régióból való, egész pontosan Colchagua Valley a terület, a talaja gránit. A szüret kézi szüret volt márciusban, majd 1 hónap héjon áztatás követte. Az alkoholtartalma 13.8 % száraz bor, amiben a sav: 5,4 g/l. Ez volt talán az egyik legérdekesebb tétel számomra, és igazán örültem hogy megkóstolhattam, hiszen Ximena elmondta, mindössze 229 palack készült ebből a borból.

A végére talán a legérdekesebb bort hagytam, ami a konferencia utáni beszélgetéseket hallgatva, nem csak engem győzött meg. Ez a tétel egyenesen Dél-Afrikából érkezett és belopta magát a szívembe.

Gabrielskloof - Cabernet Franc The Landscape Series 2016

Ez a bor hasonlított nekem leginkább a Villányban készített cabernet franc borokra. 14,38 % alkoholtartalom 1.43 g/l maradék cukor és 5,39 g/l sav jellemzi. A szőlő egyetlen dűlő termése, a Gabrielskloof-birtok hegyoldali területéről. A talaj az Overberg agyagpalájának és a Tábla-hegy homokkövének keveréke, amit a bor is megjelenít. Az ültetvény 15 éves. A szőlőt kézzel szüretelték kis ládákba és közvetlenül a hűtőhelyiségbe kerültek, ahol egy éjszakát pihentek. A termés 90 %-át magozták, a fennmaradó 10% maradt meg fürtben. A bor természetes módon erjedt, majd 500 literes hordókban kapott érlelést 18 hónapig, 30%-a került francia tölgyfahordóba. Mind a talaj, a tőkék kora és a készítése is megmutatkozik a borban, annak karakterében és mélységében, ami ezeknek köszönhetően egy igazán gyümölcsös, kellemesen fűszeres élményt adott a nap végére.

Igazán örültem a lehetőségnek, hogy részt vehettem a Franc&Franc konferencián, és az tuti, hogy nem untam meg a fajtát, sőt ha lehet még inkább ellopta a szívem.