Nem volt könnyű dolgom, amikor a hosszú hétvégére Sopronba jöttem barátnőmmel, hiszen a mai, első nap szinte minden bolt zárva van. Nem mintha hiányolnám a boltokat, de valami rendes bort szerettem volna már ma is inni. Kénytelenek voltunk egy trafikba betérni. A szerény választékból kiválasztottuk a Taschner Soproni Kékfrankost (évjárat: 2016, alkohol: 12,5%), mely 1800 magyar forintba került.

Az eladónő nem sokat tudott a borról, azt mondta, Taschnertől inkább a rozét viszik a vevők. Nagyon kíváncsi voltam, mert alapból sosem vennék ilyen bort, különösen nem ilyen helyen. Félreértés ne essék, ár-érték arányban lehet jókat találni ilyen üzletekben is, én viszont inkább tutira megyek, tehát azt veszem amit ismerek. Lényeg a lényeg, hazavittük a csavarzáras csodát. Ami persze nyitás után (mármint a kapszula) egyben lejött. Semmi gond, gyártósori hiba, kalibrálás, megesik.

Mivel ez egy könnyedebb, valószínűleg nagyrészt reduktív tétel, be kellett hűteni. A felbontás után színében a fiatal vörösborokra jellemző, lilás bíborszín fogadott, közepes feltapadással. Illatban a kékfrankosra jellemző gyümölcsösség fekete ribizli, szeder, érett meggy formájában jelentkezett hűvösebb tónusokkal. Ízben ugyanez a gyümölcsösség jelentkezett, valamint enyhén, finoman fűszerek, például szegfűszeg. A savak picit soknak bizonyultak nekem, a tanninok meg kicsit rusztikusabbak voltak, ez utóbbi elvitte a bor egyensúlyát szerintem. Közepes lecsengéssel, de a sok tannin kesernyésségével búcsúzott ez a tétel. Valószínűleg még fiatal, ez még később jó lehet - a csavarzár miatt pedig alapból idegenkedtem.

Nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e a bor, a szájhúzós lecsengés nekem egy könnyebb kékfrankoshoz nem passzol. Nagyon várom, hogy valamelyik vinotéka kinyisson még most hétvégén, mindenképpen össze akarom hasonlítani “a többivel”.