Ezzel az írással még adósak vagyunk. A helyzet az, hogy a stúdióépítés miatt valahogy minden másra, így kóstolólátogatásra és az azokról történő beszámolókra is kevesebb energia jut. Ezt a júniusi programot azonban nem akartam kihagyni. Odafelé útközben elkapott az eső, úgyhogy igazán felfrissülve (és csurom vizesen) érkeztem meg a már jól ismert Palack borbárba. (Ahol, mármint a környékén, persze nem esett, úgyhogy cseppet sem néztek rám furán...) Ez a nap Gilvesy Róbert borairól szólt, amelyek a Szent György-hegy vulkanikus talaján születtek.
És hogy miért anyatej?
Számomra Fekete István írásai igazán meghatározó élményt jelentettek. Aki hozzám hasonlóan a Tüskevár/Téli berek kombón nőtt fel (és a mai napig újra olvassa őket időnként), az a Szent György-hegy nevét meghallva rögtön az anyatejre asszociál. Persze alighanem sokan vagyunk, akik kóstolni még nem kóstolták az innen származó borokat. Én legalábbis így voltam, már csak ezért sem szerettem volna kihagyni ezt az alkalmat.
– Gyerekeim – mondta sejtelmesen –, gyerekeim, ez Szent György-hegyi bor! Ne szóljatok egy szót se, majd csak ha megittátok.
A fiúk megitták a bort, és összenéztek.
– Na?
– Nagyon finom – lehelte Bütyök. – Nem erős?
– Ez? Akár az anyatej. Kaptok még egy pohárkával, aztán már csak, ha kértek…
„Akkor jól van – gondolták a fiúk –, azt ugyan lesheti az öreg” – és felhajtották a második poharat is.
– Milyen sima! Egyáltalán nem reszelős – csodálkozott Tutajos –, mint a selyem.
– Bársony, fiacskám, bársony… Kértek még?
Az kóstoló borairól előzetesen annyit tudtam, hogy Gilvesy Róbert és Ruppert Márton közös munkájából születtek. Gilvesy Róbert nagyszülei Szatmár és Somogy megyéből vándoroltak ki Kanadába. Róbert kint született, egy kanadai farmon nőtt fel, amely nagyon erősen meghatározta a földhöz (termőföldhöz) való kötődését. Bár néhány évig építészeti pályán és nemzetközi üzleti területen dolgozott, de végül visszatért régi szenvedélyéhez, a föld megmunkálásához. És ha már föld, persze szőlő… Róbert amolyan régies, céhlegény stílust idézve sokat utazott, sokfelé tanult, majd Ausztriában sajátította el a borászkodás mesterségét, ami egyébként – legalábbis véleményem szerint – erősen érződik is a szőlőről, borról és az egész gazdálkodásról vallott nézeteiben.
A Szent György-hegyi pincészet a 18. század végén épült Esterházy présház romjain kelt új életre. A borászat modern épületének megtervezésekor elsődleges szempont volt a szőlő kíméletes feldolgozása és a borok optimális tárolása. A dűlő kiválasztását hosszú tervezés előzte meg. A Tarányi-dűlő 45 éves tőkéi kiváló alapanyagot szolgáltatnak dűlőszelektált rajnai rizlinghez. A Mogyorós-dűlőn álló idős tőkék terméséből dűlőszelektált bor is készül. Az ide telepített sauvignon blanc szőlőfajtának kimondottan kedvez a hegy kissé hűvösebb, északi oldala. Mint Róbert elmesélte az itteni talaj adottságai és még az éghajlati viszonyok is nagyon hasonlóak a fajta eredeti élőhelyén tapasztaltakhoz. A Váradi-dűlőre rajnai rizlinget, olaszrizlinget, furmintot és sauvignon blanc-t telepítettek különböző blokkokban.
A Szent György-hegy persze vulkanikus eredetű, és erről igen sokat hallhattunk is a kóstolón. A tanúhegy oldalát díszítő bazaltoszlopokat sokan ismerik, de ezt a területet nem csak a talaj speciális adottságai teszik kivételesen alkalmassá a szőlőtermesztésre. A több millió éves tanúhegyek hozzájárulnak a borvidék egyedülálló klímájának kialakulásához is. A Balaton nagy víztömege miatt létrejövő magas páratartalom pedig meggátolja a hőmérséklet szélsőséges ingadozását. A vulkáni tevékenység nyomán képződött talaj meghatározó az itteni borok egyedi karakterének kialakulásában. A legfontosabb ilyen kőzetből, a bazaltból származó makroelemek felelősek a borok különleges ásványosságáért, amit itt "tüzes bornak" is neveznek. Ez a jelenség - a tartalmas és elegáns íz mellett - határozott savakat és hosszú érlelhetőséget ad.
A vulkanikus talajokról tényleg sokat megtudhattunk ezen a napon, ez meghatározó a borászat szinte minden tevékenységében, mondhatjuk, hogy bizony itt szeretik a vulkánokat. (Legalábbis a már nem működőket.) Nem meglepő, hogy a Gilvesy Pincészet alapító tagja a magas minőségű, vulkanikus borok iránt elkötelezett Volcanic Wines of Pannonia egyesületnek.
És akkor lássuk a kóstolt borokat:
Martinus Rosé 2018
Az elsőként kóstolt Kékfrankos Rozé Marci birtokáról, a Tagyon-hegy meszes talajáról származik. A rosé tartályban erjedt, majd finomseprőn érett tartályban és öthektós hordóban. Jómagam igazán kedvelem a frissebb, üde borokat, a rozékkal sincs semmi gondom, úgyhogy ez a bor abszolút bejött, mindenképp ajánlom. Egészen erős epres jegyeket mutat, illatában és ízében is.
Olaszrizling 2017
Az olasz- és a rajnai rizling »csatájáról« az elmúlt évben több előadást is hallottam. Mindkét fajtának vannak barátai. Jómagam nem foglalok állást, inkább nézzük ezt a konkrét tételt. Ez a nem tipikus olaszrizling a Tagyon-hegy dolomitos, mészköves talajáról, idős és fiatal tőkékről származik. Két időpontban szüretelték, szeptember elején a magasabb savtartalomra figyelve, szeptember végén pedig már az érettségre összpontosítva. Tartályban erjedt, majd finomseprőn érett. Friss, nem tolakodóan savas bor, amelyet amúgy érdemes kicsit hosszabban ízlelni, mert vannak érdekes, felfedezésre váró elsőre nem előbukkanó aromái.
Tóhely 2017
Az előző tételt módunk volt összehasonlítani egy ugyanilyen évjáratú, de más területen termett olaszrizlinggel is. A Tóhely 2017 egy jóval frissebb, zöldebb, főszeresebb olasz, Tóhely gazdag, igen meszes talajról. Marci ezt a bort három tételből házasította, reduktívan készült tartályos, klasszikus, spontán módon érett hordós és héjon áztatott bor került a házasításba. Illata meglepően muskotályos, savassága épp optimális. Kellemesen iható, finom olaszrizling.
Szintén adott módot az összehasonlításra a következő két tétel is:
Sauvignon Blanc 2017
A pincészet weboldalán található leírás abszolút fedi a valóságot. Lendületes, izgalmas, illatos. Ezt tudja a Sauvignon Blanc a Szent György-hegy vulkanikus talaján, acéltartályban erjesztve és finomseprőn érlelve. A bor az északi fekvésű, hűvösebb Mogyorós- és a délkeleti tájolású így melegebb Váradi-dűlő termése. Gazdag gyümölcsösség jellemzi, illatában és a kortyban is lenyűgöz. Összetett, igazán jól kiegyensúlyozott bor, ami az én személyes kedvencen is lett ezen a kóstolón.
Mogyorós 2017 - Sauvignon Blanc Reserve
Többször szóba került a kóstolón, hogy az organikus művelés fontos a pincészetnél. A Gilvesy pincészet ezen döntése melletti jó példaként is szolgálhat a Mogyorós dűlőből válogatott Sauvignon Blanc. A Mogyorós dűlő idős tőkéiről már 2009 óta készítenek bort. Az 500 literes hordóba kerülő alapanyag a spontán erjesztés után hosszú érlelésnek köszönheti páratlan komplexitását. Ez a meglehetősen összetett bor kifejezetten elegáns, visszafogott illat után hosszabban ízlelve sok finom, apró részletet mutat. Jól kiérezhető ásványos jegyek, a spontán erjedés majd sokadtöltésű hordós erjesztés és érlelés igazán finom Sauvignon-t eredményezett. Alighanem jól viselné, sőt, meghálálná a hosszabb tárolást is, persze azt meg is kéne állnunk...
Rajnai 2017
Az a rizling fiatal tőkék terméséből készült, több lépcsőben válogatva, majd 4 külön tételben elkészítve, mielőtt a végső házasítás megszületett. Két tartály irányítva, kettő spontán erjedt, majd finomseprőn érett a házasításig. A Tarjányi dűlő termését itt már a most termőre fordult Váradi dűlő egészíti ki, aminek legnagyobb részét szintén a rajnai rizling képezi. Róbert elmondta, hogy ez a fajta szeret itt lakni, a Szent György-hegy vulkanikus karaktere remekül egészíti ki a fajta saját jegyeit, együtt igazán különleges bort alkotnak. Az érett gyümölcsöket idéző aromákat és egy jellegzetes, ásványos sósság egészíti ki. (A sós ízek fontosságáról is sokat hallhattunk, erről talán egy külön posztban is mesélünk majd.)
Tarányi 2016 - Rajnai Rizling Reserve
Az idős tőkék borairól írtunk már korábban. A Gilvesy pincészet több régi telepítésű területtel is rendelkezik. A Tarányi az egyik ilyen, innen származik ez a dűlőszelektált rizling. A 45 éves tőkékről egy igazán komoly, lendületes és ásványos karaktert mutató bor kerül a palackokba. A tőkék természetesen terméskorlátozottak, ez biztosítja az optimális alapanyagot, amely hosszú, hideg héjon áztatás után spontán erjedt és hét hónapon keresztül érett 500 literes tölgyfahordóban, így érve el a kellő összetettséget. Rengeteg gyümölcs (közte sok-sok sárgabarack), hosszú, elegáns sav, nagy érlelési potenciál. Érdekes, hogy ízlelve kifejezetten édes érzetet mutat, pedig a maradékcukor tartalma (1,2 g/l) ezt nem indokolja. Ezzel kapcsolatban hallhattuk is, hogy az édesség messze nem pusztán a cukortartalom függvénye. De erről tényleg jövünk egy külön poszttal.
Váradi 2017 - Furmint
A Várai-dűlő Furmintja spontán erjedt és hosszan érlelődött 500 literes tölgyfahordóban. Ásványos bor remek savakkal. Komplex és vélhetően hosszan érlelhető bor, ásványos és gyümölcsös jegyekkel, szikrázó savakkal. Kóstolásakor megvannak a hordós jegyek, ez bizony egy fűszeres, nagy bor, amely fogyasztását is érdemes komolyan venni, nem „partyborként” ildomos kóstolni.
És hogy ezek után a kóstolt borok megfeleltek-e az elképzeléseimnek, amit az évtizedes olvasmányélmények után alkottam róluk? Azt gondolom igen. Valóban figyelemre méltó borok teremnek a Szent György-hegyen, és Gilvesy Róbert valóban tudja, hogyan és milyen bort kell itt készíteni. Aki nem hiszi, járjon (kóstoljon) utána.
