Itt a Grund Studio blog oldalán magáról a stúdióról még nem is nagyon írtunk. De most végre (?!) eljött ennek is az ideje. Talán adhatunk egy-két ötletet a hasonló cipőben járóknak. Igaz, a net tele van készüléktesztekkel, de ezek jobbára angol nyelvűek, magyarul sokkal kevesebb ilyen tartalom elérhető. Történelmileg úgy alakult, hogy az Audmax-tól érkeznek a stúdió hangászati felszerelései. Anno, még az első klubkoncertes beszerzéseimnél a szakmát kicsit megmutató, abba bevezető Kozma István barátom Tascam és Audio-Technica termékeket ajánlott, ezek be is váltak, én meg megragadtam ezeknél a márkáknál.
Talán nem árt rögtön az elején idejegyeznem, hogy az Audmaxos kollégákkal való beszélgetéskor szinte minden esetben előjön a „mi mire való” téma. Konkrétan általában azzal kapcsolatban, hogy az adott gyártók választéka nem öncélúan annyira széles, bizony minden feladatra megvan a megfelelő megoldás. Ezt én meg is értem, ugyanakkor azért kezdő, anyagi téren igencsak behatárolt felhasználóként szempont, hogy az épp kiválasztott és beszerzett eszköz igenis minél sokoldalúbb, több célra használható legyen. Különösen a későbbi írásokban taglalt mikrofonbeszerzéseknél lesz ennek jelentősége, de nincs ez máshogy az ezen írás témájául szolgáló hangsugárzók esetében sem.
Tehát szükségünk lett egy pár monitor-hangsugárzóra. Egyrészt a vlogvideók vágása miatt (nekem a fejhallgatóval való vágás valahogy nem jön be), másrészt azért, hogy az itt készült felvételeket ne csak fülesen keresztül tudjuk megmutatni a résztvevőknek. És persze, ha már lesz hangsugárzónk, akkor a normál, hétköznapi rádióhallgatást is ezen bonyolítanánk. Igen, ez rögtön három különböző felhasználási mód. Erre ugye lehetne három különböző hangsugárzó párt vásárolni. Naná...
Ahogy elkezdtem körbeérdeklődni, hogy mégis mit válasszak, szinte mindenki a Genelec-et ajánlotta. Ezek az alumíniumból készült dobozok most nagyon népszerűek, de – az általam keresett kis méretben - darabonkénti 170+ ezer forintos ár most még nem fér bele a költségvetésbe. (Közbevetés: figyelni kell, a monitor-hangsugárzóknál általában darabra vannak megadva a webáruházakban az árak, de nem minden esetben, ha szembeötlően nagy két kereskedés közötti árkülönbség, akkor rá kell kérdezni, hány darabra is vonatkozik a megadott összeg.) Szemeztem még a Yamaha néhány típusával, miután ez a márka valami miatt nagyon be van csípődve nálam. Itt azért már 100 ezer/darab ár alatt is van keresnivaló.
Végül azonban a Tascam VL-S5 mellett kötöttem ki, egyrészt a már említett márkahűség miatt, másrészt az ár messze kedvezőbb volt mint a fenti modelleknél. Persze arra számítottam, hogy fél (negyed) áron nem fogom ugyanazt kapni, mint a fenti típusoknál, ugyanakkor azért egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy egy Tascam cucc ne volna jó…
A Tascam VL-S5 hangsugárzók főbb adatai: 5,25'' kevlár woofer 40W teljesítménnyel, 1'' tweeter 30W teljesítménnyel, 60 Hz - 22 kHz frekvenciaátvitel, 3,2 kHz keresztváltó frekvencia, szimmetrikus XLR és 1/4'' TRS bemenetek, méretei: 176 x 255 x 200 mm, súlya: 5,2 kg,
Amikor jeleztem a kereskedőnek, hogy ebből a dobozból kéne egy pár, rögtön visszakérdeztek, mire is használnám, ugyanis ők ezt bizonyos megkötésekkel ajánlanák csak. Elmondásuk szerint ezt a modellt a broadcast, rádiós stúdiók szeretik, mert emberi beszédhangra nagyon jó. Miután a Grund Studio elsősorban vlogolásra, tehát épp beszélgetős 'műsorok' felvételére lett kitalálva, ez nem tántorított el a vételtől. El is hoztam a hangsugárzókat, lássuk hát az első pár nap tapasztalatait:
Amit a beszédhangoknál való jó teljesítményről mondtak, az abszolút igaz. Ennél a felhasználásnál kifejezetten jól teljesít. Szintén szépen szól az egyszerűbb, soul- és jazz session felvételeknél, ahol az énekhang a fontos, és csak néhány kísérő hangszer (gitár, cajon, vagy épp zongora) van, levegős, tiszta a felvétel. Nagyon szép tisztán énekhangnál is. Tehát amire nekem kell, arra pont jó. Ugyanakkor igaz az, hogy ha általános zenehallgatásra is szánjuk, ott már előjönnek a korlátok. A poprock slágereket, ahol minden is szól egyszerre, ahol nagyon tömött, dús a hangkép, hát azt bizony nem szeretik. (Itt az általunk használt Tascam Model 24 felvevő-pult bluetooth kapcsolatán keresztül került a hangsugárzókra a zene, de később kipróbáltam direktben CD lejátszó jelével is.) Joss Stone, meg mindenféle soul jellegű session felvételek, meg persze a saját itt készült mikrofonos felvételeink is szépen szólnak. A 'lármás' zenéknél mintha kicsit elvesztené a fonalat. Ott már zűrösebb, kevésbé részletező a dobozok hangképe. Legalább is ez volt a benyomásom az első nap.
Aztán viszont ez árnyalódott:
Ugyanis új felfedezéseket is tettem a próbák közben. Anno, a HI-FI magazin tesztjein felnőve sokat olvastam arról, hogy a hangsugárzókat be kell járatni, jót tesz nekik pár nap működés, eközben változik a hangjuk. Élőben viszont a korábbi hangsugárzóimnál (Mission, Tannoy) ezt én igazából nem éreztem olyan jelentősnek. Itt most ez egészen döbbenetesen kijött. Vagy 24 óra szinte folyamatos üzem után sokkal lágyabb, finomabb lett a hangjuk, már olyan zenék is 'hallgathatóak' lettek rajtuk, amik az első bekapcsoláskor még messze nem. És bizony elkezdtek úgy szólni, ahogy vártam, este, a nap végén sötétben leülve a fotelbe egészen magával ragadó sound járta be a szobát.
De volt másik felfedezésem is. Ezek ugye pici dobozok, ráadásul aktívak, ami azt jelenti, hogy túl sok levegő nem lehet bennük, kell a hely a tápnak meg az erősítőnek, és eleve a méretükhöz képest nagyon vastag a dobozok fala is. Ezért aztán persze reflex kialakításúak, a reflexnyílás a hátukon található. Na most; én még sosem találkoztam olyan hangsugárzóval, ahol ennyit számított volna, hova rakom őket. A szoba (studió) közepén megdöbbentően máshogy szól, mint a falnál. De itt tényleg nagy különbségre kell gondolni, mintha egy másik hangsugárzó lenne. Persze ez egy ismert dolog, de a saját korábbi - méretre jóval nagyobb - reflex dobozaimnál ekkora különbséget nem tapasztaltam.
Összességében azt gondolom, nem nyúltam mellé. Az árához viszonyítva ez nagyon is jó választás volt, ugyanakkor biztos, hogy az enyémnél zajosabb felhasználásra, pop- és rockzene hallgatására nem ajánlanám. Valószínű, hogy ha ugyanitt kipróbálnánk mondjuk az említett Genelec dobozokat, akkor megdöbbennék, hogy mennyivel több van az általam ezeken elégedetten hallgatott zenékben, épp ezért nem is szándékozom drágább dobozokat tesztelni, ez most így épp jó. Szóval merem ajánlani - tettem is már, egy barátom épp készül venni egy párat az otthoni ministúdiójába - ha az enyémhez hasonló felhasználásra keres valaki megfizethető megoldást, nem fog csalódni ezekben a Tascam dobozokban.
Mikrofonoknál elkövettem azt a hibát, hogy egymástól árban elég távol lévő modelleket is kipróbáltam egyszerre, aminek persze az lett a vége, hogy az előzetesen kinézett, alacsonyabb árú modelleket most már nem választanám, pedig igazából azok sem rosszak. Erről a mikrofonügyi próbálkozásomról a következő posztban számolok be.
