Megvolt az idei, 27. Budapesti Borfesztivál harmadik napja is. Szombat lévén ez már igazán erős napnak ígérkezett, rengetegen voltunk már viszonylag korán is. Bor persze itt jut mindenkinek, szóval ha fel tudjuk venni a tömeg áramlásának tempóját, egyfajta "ej, hova siessünk, hosszú még az éjszaka" mentalitást, akkor nagyon kellemesen ellehetünk a sokezer borrajongó között...

De persze vannak csendesebb sarkai is a seregszemlének, ilyen például az esemény VIP részlege, ahol a különböző gyártók tartják a bemutatóikat, és persze itt zajlanak a sajtóesemények, vagy ma (vasárnap) például itt lesz a Vinagora borverseny díjátadója is. 

A tegnapi napon ide voltunk hivatalosak a Francois új pezsgőjének bemutatójára. A Francois Blac de Noir pezsgőt mi már kóstoltuk pár hete, csináltunk is róla egy videót (a poszt végén linkelem is). De a nagyközönség itt, a fesztiválon kóstolhatja először. 

Maga az esemény igazán kellemes volt, valahogy úgy tűnik, a Francois-val kapcsolatban csak jó élmények érnek minket. A múltkor már írtunk arról, milyen varázslatos hangulatú volt náluk a pincelátogatás és a kóstoló, és ez a tegnapi esemény hasonlóan szép emlék lesz. A vár legszebb csücskében, egy igazán elegánsan kialakított részleg a VIP szekció, ahol minden vakító fehér és égszínkék, és persze elegáns, a Dunára néző várfalnál állva a vakító fehér abroszokkal burkolt asztalok mellett szinte azt érezhetjük, mi magunk is lebegünk a város felett. 

A kóstolón Koczuba Róbert, a Törley pezsgőmestere mesélt a Blanc de Noir pezsgőről és magáról a márkáról is. (Persze mi Csomay András révén már igaszán jól ismerjük ezt, de azért némi ismétlés sosem árt, különösen egy ennyire hangulatos helyszínen.)

Részünkről mindenképp ajánljuk ezt a pezsgőt, nekünk nagyon bejött. Olyannyira, hogy a saját kóstolóink italsorába is felvesszük, a részletekkel jövünk nemsokára. 

Utószó:

A várfal tetején, a teraszon állva az embernek óhatatlanul eszébe jut, hogy vajon hogy néz ki ha leöntünk pár csepp pezsgőt az ott épp elég magas falról a mélyben fekvő kőhidacskára. Ki is próbáltam (Barbi tiltakozott persze). Igazán mókás a dolog, főképp, hogy a cseppek jó része mintha el is párolgott volna, mire leért. Videóra nem is sikerült felvenni. Mindenesetre a magam részéről mindenkit csak biztatni tudok az ódon történelmi épületeknél végzett fizikai kísérletekre. (Igen, a pohárledobás is érdekes lett volna, de hát azért azt mégsem. Sajnos.)