Ez a poszt - hasonlóan a többi, 2019 márciusa előtt írotthoz - eredetileg a barbwine blogon jelent meg, onnan mentettük át ide.
Az úgy kezdődött, hogy vacsorára invitáltak minket, méghozzá olyanra, ahol minden fogáshoz használnak szarvasgombát. Hogy egy boros blog hogyan kapcsolódik a szarvasgombához, arról már meséltünk, sőt, videót is forgattunk egy szarvasgombás reggeliről. A vacsorát az olasz Urbani Tartufi cég szarvasgombás termékeinek magyarországi forgalmazója, az Italia Divina Tartufi rendezte, amolyan teszt-bemutató jelleggel. Ők igencsak nagy barátai a szarvasgombának és van némi - nem elhanyagolható - küldetéstudatuk a szarvasgomba minél kedveltebbé tételében, és ezért próbálnak is minél többféle figyelem- és kedvfelkeltő eseményt szervezni, ezek a vacsorák is ebbe sorba illeszkednek majd, itt mutatják be az érdeklődőknek, mennyiféle ételhez használhatóak a szarvasgombás készítmények. (És emellett egy jó adag olaszos életérzést is kínálnak, de erről még beszélünk majd.)
Szóval, vacsorázni indultunk, méghozzá a festői, mondhatni kies Budafoki útra. Ezekkel az esti boros rendezvényekkel az a gond, hogy általában inni megyünk. (Izé, szóval nyilván nem az ivás a cél, de velük jár, na.) Ami azt jelenti, hogy saját autóval nem tudunk menni, hiszen visszafelé már nem lenne ildomos vezetnünk. Marad a tömegközlekedés vagy a taxi. Mármost Barbara magas sarkúban annyira nem szeret busszal-metróval utazni, a taxi viszont őrült drága lett (hála az ügyes taxiskartellnek érdekképviseletnek), úgyhogy azzal már csak elvből sem járunk. Van persze több ÜBER pótló szolgáltatás, de mi újabban használni kezdtük a GreenGo nevezetű közösségi autóbérlést, ami igazán mókás találmány. Elektromos autóval úgysem sokan jártunk még, már csak ezért is érdemes kipróbálni, de néhány alkalom után, azok tapasztalataival én mindenképp csak ajánlani tudom a szolgáltatást. Az elektromos VW Up nagyon trendi jármű, ezek ugye újak is, tiszták, és - hála a villanymotor nyomatékának - mennek mint a veszedelem. Persze csak a város belső részein jó megoldás, hiszen csak itt tudjuk otthagyni az autót, de a vacsora helyszíne még épp belefért ebbe a körbe.
És akkor a vacsoráról, végre:
Kiderült, hogy a szarvasgomba vacsorára is remek dolog. Az olaszok meg még mindig tudnak főzni. Ja, és az Italia Divina jó szervező. A helyszín pedig nagyon-nagyon cool (bár nem kifejezetten belvárosi...).
Na jó, leírom bővebben is:
A helyszín a Foodyny és a Kende Gastro »látványkonyhája« volt. Ez egy loft jellegű, betoncsarnokból kialakított hely, amolyan all in konyha-étterem-bemutatóterem helyszín, ami nekem nagyon bejön, rendkívül látványos, lessétek meg a képgalériában a poszt végén. (Barbival meg is beszéltük, hogy mi is akarunk egy ilyet.) Ahogy megtudtam, nem véletlenül lett ilyen látványos, kialakításakor szempont volt, hogy főzéssel kapcsolatos videókat, tv műsorokat lehessen forgatni. A lényeg, hogy a konyha igazából hatalmas üvegablakok (inkább fal) mögött van, mindent látni, ami ott történik. És ott bizony történnek a dolgok, merthogy a vacsorát Roberto Favaro és csapata készítette, akik igazán lelkesen, olaszos temperamentummal dolgoztak a konyhában, ez különösen a tálaláskor volt izgalmas.
Roberto Favaro amolyan igazi 'olasz szakács' legalábbis szerintem a legtöbben épp ilyennek képzelnénk egy főzésmániás olaszt. Ugyan csak 12 éves korában járt először Magyarországon, de később aztán bepótolta ezt a korai lemaradását. (Aki közelebbről érdeklődik iránta, itt tud olvasni egy vele készült interjút.) A lényeg, hogy egyrészt nagyon jól főz, másrészt pedig nagyon jól és érdekesen tud beszélni is az ételekről. Tőle származik a poszt címét is adó kifejezés, az »ízterápia«. Roberto hisz abban, hogy az ételekkel akár »gyógyítani« is lehet, egy megfelelően összeállított ételsor ugyanolyan hatással lehet a lelkünkre, a hangulatunkra, ugyanúgy kezelheti akár a depressziónk, mint bármilyen más terápia.
Hogy milyenek voltak a Robertoék által készített ételek, amelyekhez az Urbani szarvasgombás készítményeit használták? Finomak, naná. A vacsora menete az volt, hogy Roberto minden fogásnál elmesélte miről is szól az adott étel, mire érdemes odafigyelni, majd a hozzájuk kínált borok kiválasztásának miértjeit is meghallgathattuk az Ab Ovo borboltos Bajkai Zsolttól.
És hogy milyen volt a menü? Mindent nem másolok ide, de volt többek között poché tojás rántva szarvasgombás sajttal töltve (ez volt a legelső fogás, de mint végül kiderült, ez lett a kedvencem, hiába nem bonyolult étel, messze ez jött be legjobban), volt vajas polenta, fésűkagyló szarvasgombás parmezánnal, királyrák és nyúlpogácsás hamburger, mind-mind szarvasgombával ízesítve. Sőt, még sajttorta is, szintén szarvasgombával.
A kísérőjükül választott borok és pezsgők is sokfélék voltak, olasz és magyar termelőktől származók. Centurio Mátrai Olaszrizling, Valdobbiadene Prosecco, Riczu Villányi Cuvée, Kolonics Somlói Furmint, Sepp Moser pezsgők, Ruppert Kékfrankos.
Érdekes válogatás, de az bizonyos, hogy nagyon is passzoltak az ételekhez.
A többi, ahogy mondani szokás, már történelem… De nagyon kellemes része a történelemnek, az este igazán hangulatos volt, jó lesz rá visszagondolni később is. Az ételeken, borokon, no meg a helyszínen kívül volt még egy érdekesség, mégpedig a tempó. Ami nagyon is kényelmes volt. Ez persze érthető, hiszen ez nem egy szálloda hatalmas konyhája, ahol egy tucat szakács és kukta készíti párhuzamosan a fogásokat, itt igazából egymás után készültek az étkek, tehát a fogások között volt idő beszélgetni, ismerkedni, és ez alighanem fontos is ennél az eseménynél. Hornyák Antal, aki az Italia Divina ötletgazdája, mindig is azt mondta - ez ezen az estén is elhangzott több formában - hogy ő igazából életérzést kínál. Persze szarvasgomba-készítményeket forgalmaz, de ahogy Roberto az ételek terápiás hatásában hisz, úgy Antal magában a nyugis, kifinomult, az életet kiélvező, az élet apró szépségeit is észrevevő életmód terjesztésének apostola. (Nyilván nem véletlen, hogy ők ketten egymásra akadtak...)
Bevallom őszintén, amikor pár hónapja először találkoztunk Antallal, és elmesélte, mit gondol a világról, akkor azért volt némi fenntartásunk Barbival. Persze csodásan hangzik amit elmondott az általa képviselt elvekről, de azért volt bennünk egy kis tamáskodás azzal kapcsolatban, működhet-e ez a hétköznapokban is? Ez az este igazából azt bizonyította, hogy igen. Persze nem fogunk mindennap királyrákot enni izgalmas és trendi éttermekben (én mondjuk egyáltalán nem fogok ilyen fura tengeri izéket enni, sehol sem) de ennek az estének nem is ez volt az igazi tanulsága és lényege. Inkább az, hogy érdemes megadni a módját mindennek, érdemes kicsit odafigyelni arra, mit eszünk és hogyan. Érdemes rászánni az időt, érdemes kiélvezni az ízeket, és érdemes kicsit gondolkozni azon milyen bort is válasszunk az adott estére. És igenis ne sajnáljuk az időt otthon sem egy rendes terítésre a vacsorához. Sokkal többet kaphatunk egy átlagos este is, mint amennyit az a kis plusz mosogatás jelent.
A második tanulság persze az volt, hogy a szarvasgomba finom, és miután igazából inkább tekinthető fűszernek, mint alapanyagnak (vagyis általában kevés kell belőle) ezért messze nem olyan luxuscikk, mint amilyennek sokan gondolják. De hát ezt persze tudtuk eddig is.
Aki pedig kipróbálna ezt az 'életérzést' és persze megkóstolna egy ilyen menüsort, az kövesse az Italia Divina Facebook oldalát, ott időben tudomást szerezhetünk a következő programokról.
