A cabernet franc világfajta, mégis viszonylag kevés helyen jelenik meg önálló borként. A Villányi borvidék az egyik (ha nem a legfontosabb!) ezek közül. Idén második alkalommal vehettem részt - a Pécsi Borozó magazin meghívására - a Villányban immár ötödik alkalommal megrendezett Franc&Franc konferencián, amely egy, a Cabernet Franc köré szerveződő szakmai fórum. Míg tavaly nemzetközi kitekintés volt a meghatározó téma, idén a terroir jelentősége köré szerveződtek az előadások és kóstolók. Idén Wirth Gabriella tartott velem, az alábbiakban az ő benyomásait olvashatjátok:
Érdekes az élet…pár éve még egyáltalán nem kedveltem a cabernet franc-t úgy önmagában, mondván, hogy olyan kis lágy, csajos bor. Persze nem mintha túl sok franc-t kóstoltam volna akkortájt, viszont az idei Franc&Franc konferencián ha nem is eleget, de 12 fajtát (a délelőtti szekciókon tudtam csak részt venni) biztos, ezért úgy gondoltam, a forgatott rövid kis videónál többet érdemel ez a történet.
Több kellemes meglepetés is ért. Először is, hogy, milyen változatos arca van a fajtának. Másodszor, hogy a Villányi Franc-ok minőségi besorolása a meghatározott maximális tőketerhelésen túl legfőképp az érlelés éveinek számától függ. Ez magyarázatot adott arra, miért ízlett néha jobban egy classicus vagy prémium bor a super premium kategóriánál. Harmadszor pedig az egyes tételek.
Itt rögtön meg is említeném azt a két super premium bort, melyek különösen érdekesek voltak számomra. Az egyik a Mokos Pincészet 2015-ös Villányi Franc-ja volt, abban a vonatkozásában, hogy egyébként nem rajongok a Mokos borokért. De ennek a konyakos, meggyes ízvilága igen csak bejött. A másik a Vylyan Szőlőbirtok 2016-os Mandolás nevet viselő Franc-ja, amit nagyon ütősnek találtam. Csak úgy vibráltak benne a különböző gyümölcsös ízek. Ráadásul ezek az ízek számomra nem általában véve a Franc-ra jellemzőek voltak, hanem inkább kicsit trópusi gyümölcsös, banános, puncsos. Szóval nagyon egyedi.
De mint írtam, igazából a classicus és a premium kategória tételei is nagyon bejöttek:
Lelovits Tamás pincészete nekem nagy kedvencem, a konferencián kóstolt 2017-es Franc tételük sem hazudtolta meg önmagát. Nagyon jól csúszik, illata (Attila szerint, de nekem is az ugrott be róla) a céklára hasonlít, ízében pedig van egy kis kakaós kesernye.
Na és akkor a személyes sztori… mármint, hogy nem kedveltem, meg hogy lányos. Ha őszinte akarok lenni, a kóstolt tételek közül mégis azok a borok tetszettek, amelyekhez olyasmiket jegyzeteltem, hogy: nőies, kecses, lágy tanninok. Biztos korral jár… De az is biztos, hogy a Heumann Pincészet 2016 évi Trinitás bora is abszolút ilyen volt, és nekem az egyik kedvencem lett.
Érdekes megemlíteni, bár talán nem meglepő, hogy stílusában több volt a könnyebben csúszó bor, pedig él még bennünk Villánnyal kapcsolatban egy-két előítélet a nehéz, testes vörösekkel kapcsolatban. Magam is kedvelem az új vonulatot, de mindenképp kiemelnék a sorból két olyan igazán testes bort, ami előítélet ide vagy oda, bármikor meginnám. Egyik Gere Attila 2017-es Franc-ja a Csillagvölgy dűlőből. Szépen összeállt, kerek és sűrű bor. Itt is inkább lágyabbak a tanninok, mégis van egy enyhén kökényes íz a korty végén. Olyan igazi komoly villányi. A másik pedig Gere Tamás és Zsolt 2012-es Várerdő-dűlő Franc-ja. Nagyon durva illata van, mármint a szó pozitív értelmében, ízben picit a rumos meggybefőttre hasonlít, és kimondottan jól állt neki, hogy alacsonyabb az alkoholtartalma.
Szóval egy Franc kóstoló egyáltalán nem unalmas, és akkor még 6 pincészetet meg sem említettem, amelyektől csak ebben a szekcióban kóstoltunk.
Attila:
Gabi csak délelőtt tartott velünk, én viszont maradtam végig. A délutáni szekciók is izgalmasak voltak, bár számomra itt már kicsit előjött a tavalyi kóstolóval (az arról született írást itt találjátok) kapcsolatban is említett a „jóból is megárt a sok” sztori.
A következő egy négy tételes, a tágabb régiók összehasonlítására módot adó kóstoló volt. Villány mellett egy-egy francia (Domaine du Collier, Loire völgye) és osztrák (Charly Rol, Krems) pincészettől érkeztek a borok. Nem ragozom túl, számomra a külföldi tételek nem igazán jöttek be. Egyébként azt gondolom, nem voltam ezzel egyedül, az előadást tartó Darrel Joseph szerintem jóval lelkesebb volt a külhoni borok iránt, mint a hallgatósága. (Amúgy az ausztriai verzió is francia gyökerű, a fajtáért lelkesedő borász onnan származik.)
Ezt követte egy érdekes kóstoló, ahol 10 különböző villányi terület/dűlő friss (valójában félkész, hiszen még érlelés előtti) borait kóstolhattuk. Ez egy meglehetősen átfogó kutatás része, ahol egy éven keresztül igazán részletesen vizsgálták a villányi termőhelyek, dűlők minden elképzelhető paraméterét, ideértve a pontos talaj-, csapadék-, hőmérséklet- és egyéb viszonyokat. Az alaposan dokumentált körülmények között beért szőlők levét aztán mi is megkóstolhattuk, mindebből a grafikonokkal is jócskán prezentált különbségből mit is érzünk a borokban. Ez érdekes volt, hiszen ezek a borok nagyon másmilyenek, mint amit 'készen' érlelés és palackozás után ízlelhetünk. Bár felismerhető a fajta, mégis nagyon más... Bevallom, én messze nem vagyok olyan értő vörösborfogyasztó, aki ezekbe a borokba úgymond belelátja, mivé is fejlődnek majd, milyen lehetőségeket hordoznak magukban. Azonban az igaz, hogy ez a 10 tétel messze nem volt egyforma, szóval a 'terroir mágiája' vitathatatlanul létező, minőséget befolyásoló tényező.
A befejező tételsor múzeális, vagyis idős Franc-ok kóstolásáról szólt. Itt szó került a bemutatott tételek születési évének érdekes eseményeiről, és megszólaltak a borászok is akik ezeket a 10-20 éves borokat akkoriban megalkották. (A legfiatalabb tétel Vylyan 2008-as bora, a legidősebb Bock 1993 Franc-ja volt.) Érdekes időutazás volt, és valóban jól megmutatta, hogy a fajtában nagyon is komoly mélységek is megtalálhatóak, és egyáltalán nem ördögtől való a gondolat, hogy néhány számunkra kedves Cabernet Franc tételt eltegyünk akár hosszabb időre is. Nem fogjuk megbánni.
A konklúzió talán annyi, hogy úgy tűnik, Villány jó úton halad. Mostanában persze sokat hallhatunk a borrégiók termelőinek összefogásáról, találkoztunk ezzel Egertől a balatoni régiókig sokfelé. De az újságíróknak - és rajtuk keresztül a nagyérdeműnek - mutatott verziók ezekről az együttműködésekről néha kicsit szebbre vannak kozmetikázva a valóságnál. Itt, Villányban azonban talán tényleg megtalálták a saját útjukat, és szemben sok más borvidékkel, itt valahogy az összefogás, a szervező erő sem hiányzik. Villány egy élő régió, ahonnan alighanem sok csoda érkezik még.
Ui: December 4-én Cabernet Franc napja lesz, remélem nem felejti senki, már most be kell szerezni erre a napra egy palack Villányi Franc-ot.
Ui2: Közben elkészült a videó is:
Ui3: A Franc&Franc konferenciának idén is a Bock pincészet impozáns komplexuma biztosított helyet, ha arra jártok nézzétek meg, érdemes. És jól is főznek.
