Ez az írás még a korábbi, BarbWine projektünk blogján jelent meg eredetileg, de átmentettük ide, mert miért ne?

Az október 25-i, immáron negyedik Glass Of Jazz boros-jazzes rendezvény - ahol mi, a BarbWine blog is résztvevők leszünk - zenei részét Gereben Zita biztosítja. Az ő dalait hallgathatjuk a borok kóstolása közben/után. Zita nevével mostanában sűrűn találkozhatnak a jazzre, popra és a koncertekre nyitott zenekedvelők. Egyike azon előadóknak, akik valahogy »ott vannak a színen«, ismertek, méghozzá ez az ismertség a zenéjüknek köszönhető, nem a különböző főzővetélkedőknek és reality műsoroknak. Tapasztalatom szerint az, hogy ki hogyan képes saját magát menedzselni, hogyan tud ügyesen a köztudatba kerülni úgy, hogy közben meg tudjon maradni zenésznek, nos, ez egyáltalán nem egyszerű. Kíváncsi is lettem arra, Zita ezt hogyan is csinálja, esetleg van-e ebben tapasztalt segítsége. Erről is beszélgettünk a minap az eseménynek is helyt adó Budapest Jazz Clubban.

- Kezdjük is el...

- Igen. Érdekes ez. Nekem jövőre lesz 10 éves a zenekarom. Az első legfontosabb talán az, hogy ez, mármint a zene, a zenei karrier építése teljes embert igényel. Nem lehet semmilyen egyéb tevékenység, más munka mellett csinálni, hiába, hogy anyagi tekintetben ez sokszor érthető lépés sokaknál. Muszáj választani. Igaz, emiatt nyilván vannak nehezebb időszakok, amikor nehéz csak a zenére figyelni, nehéz megmagyarázni magunknak, hogy jó úton haladunk. De akkor sincs más megoldás. Teljes embert kíván már maga a zenészlét is, ha pedig magunkat menedzseljük, az végképp odafigyelést kíván.

Tőlem sokszor megkérdezik, hogy hát nektek biztos van szervezőtök/menedzseretek. És nem, az első 7-8 évben nem volt ilyen. Magunk csináltunk mindent, saját erőből. Rengeteg munka volt. Sokan csak azt látják, hogy ott állunk a színpadon, zenélünk, de ez nagyon sok belefektetett energiát, munkát, és szervezést is jelent a háttérben. Rengeteg minden kell ahhoz, hogy ezen az úton elinduljon valaki. Persze szerencse is, de legfőképp nagyon nagy kitartás, elhivatottság. és természetesen hogy szeresd, amivel foglalkozol!

- Rendben, de honnan tudtad, hogyan is kell ezt csinálni, hogy kell elindulni?

- Említettem a szerencsét. Én úgy érzem, hogy a szerencsésebbek közé tartozom, valahogy megtaláltak a lehetőségek. Persze ehhez kellett az, hogy én a Kőbányai Zenei Stúdióban, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanultam, ahol rengeteg tehetséges zenésszel találkoztam, mindemellett sok kapcsolatra tettem szert. Nagyon jó tanáraim voltak, és az osztálytársak között is megannyi kiváló zenészkollégára, barátra leltem. Nagyon sok lehetőség talált meg általuk, elhívtak különböző formációkba énekelni, ami őrült sok tapasztalatot hozott magával. Az egyetem alatt kialakult egy olyan kapcsolódási rendszer, ami sok mindent elindított, és ami egyébként ma is számos lehetőséget hoz, hozhat.

- Mindig is főállású zenész voltál?

- Igen, persze azt tudni kell, hogy tanítok is. Elsődlegesen énekes vagyok, de 2009-óta először a székesfehérvári Hang-Szín-Tér Zeneiskolában, jelenleg pedig az Erkel Gyula Újpesti Zenei Alapfokú Művészeti Iskolában tanítok jazz éneket, ami persze magában foglal sok más stílust is, az RnB-től a popig, szóval sokrétű és sokszínű a dolog. Ez is fontos része az életemnek, mert nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, csodás dolog érezni, megtapasztalni, ahogy beérnek a dolgok, és látni egy tanulási folyamat útját.

Ettől függetlenül vannak persze nehezebb időszakok, vannak hullámvölgyek, de azt gondolom mindenkinél mást jelent egy hullámvölgy, más hozunk ki belőle. Én amúgy is mindent igyekszem pozitívan nézni! Ez az „egyszer lent, egyszer fent” dolog nagyon sokat tanít nekünk. A tapasztalatom az, hogy ezek a nehezebb időszakok is fontosak, hiszen ezekből utána megerősödve kerül ki az ember, és hatalmas boldogságot érzünk, hogy sikerült megoldani őket. Igazából az én esetemben úgy van ez, hogy a legapróbb dolgokat is észreveszem, a legkisebb dolgoknak is nagyon tudok örülni, és abból meríteni!

- A sikerhez kell egy zenekar is. Te hogyan tudod egyben tartani a zenekarodat? Tapasztalatom szerint ez sokszor a legnehezebb, a tehetséges zenészek a saját útjukat is szeretik járni egy idő után.

- Igen, ezt látom én is, nagyon gyakori az a forgatókönyv, hogy egy zenekaron belül esetleg tagcsere történik. (Az előző kérdéshez kapcsolódva, persze ez is hozhatja azt, hogy utána még jobb lesz a dolog, tehát ezek a zenészcserék is lehetnek végül pozitívak.) De azért ez nem egy jó dolog, hiszen az összeszokáson nagyon sok emberi tényező, szeretet, és energia múlik. Én boldog vagyok, mert a zenekarom tagjai nagy része a kezdetektől velem van. Többüket az Egyetem alatt ismertem meg, és elég hamar egymásra találtunk a közös zenélések során. Mindamellett hogy fantasztikus zenészek, nagyon jó emberek is! Számomra mindig is fontos volt, hogy olyan társakkal alkossak, zenéljek, akikkel minden téren megvan a jó összhang, úgy gondolom ez elengedhetetlen ebben a szakmában is.

A zenekarom tagjai:

• Horváth "Tojás" Gábor - zongora
• Bécsy Bence - gitár
• Bata István - basszusgitár
• Gálfi Attila - dob

Ők mind játszanak más zenekarokban is, ráadásul szintén sűrűn fellépő, ismert zenekarokban. A szervezés nem is mindig egyszerű, de igyekszünk mindent jó előre egyeztetni, lefixálni. Persze ha valakinek bejön egy extra turné, vagy valamilyen különleges lehetőség a csapaton belül, akkor abból sincs probléma, mindent megoldunk közösen. Az ideális persze mindig a teljes, alapfelállás az én zenekaromnál is, de az a szerencse, hogy fantasztikus beugró, helyettes zenészekkel is tudtunk együttműködni, ha épp úgy alakult egy-egy koncert esetében.

- Szóval akkor a szerencse a legfontosabb?

- A szerencse is, de a kitartás, a zenével szembeni alázat, a hitelesség, az összhang, harmónia, ezek is mind mind hozzátartoznak ahhoz, hogy működjön egy zenei út, és egy zenekar. Fontos a szerencse, de bármilyen közhelyes is, azért igaz az, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Amiről eddig beszélgettünk, szakmai kapcsolatok, zenész barátok, stb. azok azért mind úgy alakulnak, ahogy mi alakítjuk őket. Észre kell venni az embereket, nyitottnak kell lenni, és figyelni kell rájuk. Ez sokat segít, ebből lesznek aztán a szerencsés pillanatok és találkozások.

- Beszélgessünk kicsit a zenéről. Téged jazzénekesnőként tartunk számon, de aki követi a pályádat, az tudja, igazából nagyon is sokféle stílusban énekelsz. Mire számíthat a közönség az október 25-i koncerten?

- Erre a koncertre is sok saját dallal készülünk, jazz és pop dalaink is elhangzanak majd az este folyamán. Nemrég jelent meg a harmadik nagylemezünk, úgyhogy „Az én fesztiválom”album dalaiból is készülünk az estére. Angol és magyar nyelvű saját szerzeményeink mellett egy-két feldolgozás is helyet kap majd. A repertoárunk elég széles, és az eltelt majd 10 évben azért sokat változott, formálódott a zenei világunk, ez érezhető az albumaink hallgatásakor is. Ráadásul dacára annak, hogy tényleg sok koncert van már a hátunk mögött, még mindig igaz az, hogy minden koncert más, és ez így nagyszerű szerintem. Nincs két egyforma koncert, minden helyszín, és minden fellépés is más, és ezek mind új dolgokat hordoznak magukban. Sokat számít a közönség visszajelzése, az oda-vissza működő energiák, és ezek közös megélése, és minden, ami épp azon az estén körülvesz minket.

- Rendben, köszönöm a beszélgetést. A magam részéről mindenképp azt ajánlom minden olvasónknak, jöjjenek el, és hallgassanak meg élőben is.

Ez a fellépés ráadásul különleges lesz abból a szempontból is, hogy egy igazán finom borok és petzsgők kóstolásával egybekötött koncerten hallhatjuk Zitát. Aki szereti a finom borokat és a finom jazz-t, és szívesen eljönne, erre a Facebook eventre kattintva megtalál minden fontos információt a programról. 

A poszt végére ideteszünk két youtube videó linket, mert zenéről zene nélkül írni mégsem ildomos... Aki azonban még több friss infóra kíváncsi Zitával kapcsolatban, nyugodtan kövesse a Facebook oldalát.