Aki amolyan kíváncsi érdeklődőként téved egy borkóstolóra, netán a fogorvosi váróban a kezébe kerül egy boros magazin, (mondjuk a VinCE) annak a fejében óhatatlanul elindul egy halvány, még csak ködösen körvonalazódó gondolat, ami a borkedvelők és a sznobizmus kapcsolatát kezdi boncolgatni. Oké, igaz, igazából szinte minden (szak-) területen érvényes, hogy a szakértelem egy bizonyos fokon túl már az átlagemberek számára elviselhetetlen hozzáértéssé válhat. De a borsznobság egy kicsit talán több ennél.

Gondolom sokan ismerik a mondatot, ha máshonnan nem a legendás Monty Python sketch-ből: "Lehet, hogy nem értek a művészethez, de azt tudom, mi tetszik." Nos, ez a mondás talán alkalmazható a borra is, hiszen attól, hogy nem ismerjük pontosan a tanninok vagy épp a savgerinc mibenlétét, még érezhetünk finomnak egy bort. Legalábbis ezt mondják azok, akik túlzónak érzik a borok körül néha tapasztalható felhajtást, már ami a különböző szakkifejezéseket, a készítés és a palackozás körül tapasztalható számtalan, szinte kötelező módon megismerni szükséges részletet illeti. Hát nem elég nekünk, ha tudjuk, hogy ízlik az adott ital?

Azonban kétségtelenül korrekt az az álláspont is, amelyik szerint ha valaki tényleg érdeklődik a borok iránt, nem árt, ha kicsit jobban meg is ismerkedik velük. Az ismerkedés persze összetett, ráadásul általában elhúzódó folyamat, ahol nehéz megérezni a szakaszok határait. Nehezen érhető tetten, mikor is billenünk át az érdeklődő borkedvelőből a borsznob kategóriájába. Mindenesetre mi most idesorolunk nyolc dolgot, ami egyesek szemében már túlzásnak tűnhet, miközben a borbarátok egy része többségüket teljesen természetesnek érzi.

De előbb még tisztázzuk, kit is nevezünk borsznobnak? A kifejezést talán úgy lehet a legjobban körülírni, hogy olyan emberekre alkalmazhatjuk, akik számára a bor, mint élvezeti cikk fogyasztása, vagyis a borivás élménye szinte már mellékes, számukra mintha fontosabbá válna a borral kapcsolatos ismeretek felhalmozása, és ezek folyamatos »használata«.

Nézzük akkor a jeleket:

1. A bor túlmisztifikálása. Amikor egy borról már csak egyes szám harmadik személyben tudsz mesélni (vagyis szinte élőlényként kezeled) az bizony lehet intő jel, és bizony nem biztos hogy egy átlagos érdeklődő természetesnek fogja érezni. (Somelierek és más italszakértők előszeretettel beszélnek így italokról előadásokon, videókban: " Ő egy nagyon szép bor...)

2. Túlságosan fontossá válik a bor ára. Alacsonyabb, vagy középáras italra rá sem nézel. Az „ami drága, az jó is” nézőponttól nem olyan nehéz eljutni a „csak a drága lehet jó” pontig. És persze ekkor már jöhet az, hogy mindent lenézünk, ami nem elég drága. Ez pedig már igazi sznob tulajdonság, ez vitathatatlan. Ebben a szakaszban kicsit általában levegősebbé válik a baráti körünk is.

3. 'Ultimate' szakértővé válsz. Mondjuk egy random társaságban, ha borról esik szó, minden boros kérdéshez szinte kötekedve szólsz hozzá, adott esetben provokatív hangsúllyal kérdezel vissza. Persze igazából a válasz már nem érdekel, hiszen te már mindent tudsz a borról. Mondjuk ez sem jó eszköz a barátaink számának gyarapítására.

4. Csak parafadugós palackot vagy hajlandó érinteni, a csavarzáras bor szerinted nem más, mint az ördög műve.

5. Nagyon fontossá válnak a beszerzési források, egy szupermarketben természetesen senki nem vásárol bort. Eldugott, félig titkos borkereskedések, alig látogatott pincészetek lehetnek csak beszerzési helyek. Egy szakértő nyilván nem is vásárolhat máshol… Ide tartozik, hogy ha egy borból pár ezernél több palack készül, az bizony számodra már kommersz termék, amit még akkor sem érintesz, ha parafadugó van benne.

6. A szakértelem persze semmit nem ér, ha nincs kellőképp kommunikálva. A közösségi portálokon, Facebookon és Instán kizárólag borbárokból, borkóstolókról jelentkezel be, a posztjaid képein pedig lehetőleg senki által nem ismert egyedi és különleges italok szerepelnek.

7. Pontosan tudod, milyen pohárból milyen bort lehet és szabad inni. Ha fehérboros pohárban szolgálják fel a vörösbort, képes vagy egész este ezen háborogni, mindenkivel megosztva ezt a méltánytalanságot, aki csak szembe jön, és módot ad rá.

8. Minden italt megpörgetsz a pohárban, figyeled hogy létrejön-e egy szép templomablak a pohár falán. Ráadásul önkéntelenül mindent az 'orroddal kezdesz inni', mindent megillatolsz. A csapvizet és az automatás kávét is.

No igen, a fenti nyolc pont persze lehetne 15 vagy épp 50 is. Nézőpont és egyéni megítélés kérdése. És talán nem is annyira komoly ez a lista. Azonban azt pontosan látni, hogy a borok kedvelői közül kerülnek ki legnagyobb számban azok, akik leginkább megtestesítik ezt a 'túlzásba vitt' hozzáértést, pontosabban ennek néha túlzott jelzését, néha már-már fitogtatását. 

Aztán persze lehet hogy mindez nem is igaz. Ha véleményed, hozzászólni valód lenne, tedd meg itt a poszt alatt, vagy a Facebook oldalunkon. Örömünkre fog szolgálni.