A Wineglass által szervezett havi borkóstolók szép lassan beépültek az életünkbe. A helyszín általában a Palack borbár, a résztvevők jobbára ugyanazok a sajtómunkások. A bemutatkozó borászat persze mindig változik. Egy közös azonban van bennük, mégpedig az, hogy itt egészen meglepően kötetlenül mesélnek magukról és a boraikról. Talán a hely szelleme, a körülmények miatt lehet ez, de többedszer tapasztalom, hogy szinte úgy - és olyan őszintén, kerülve a PC megfogalmazásokat! - mondják el a véleményüket, mintha tényleg egy régi baráti társaságban tennék ezt.
Ezen a héten az Eszterbauer borászat, személy szerint Eszterbauer János és lánya, Ildikó voltak a rendezvény résztvevői. (Nem tudom eldönteni, vendéget írjak, vagy házigazdát? Így marad a kissé személytelen 'résztvevő' megfogalmazás...) Rengeteg minden szóba került, a Szekszárd Palack, a közösségépítés, a kadarka, a kékfrankos, a bikavér, dűlők és a hagyományok, az ősök és felmenők emléke.
Ez utóbbi, vagyis az ősök tisztelete, emlékük ápolása valóban sokszor és visszatérően került szóba ezen a kóstolón. Tudni érdemes, hogy a szőlőművelő Eszterbauer család története 1746-ig visszakereshető a szekszárdi levéltári adatok között. A sváb és szerb gyökerekkel rendelkező ősök életében mindig kiemelt szerepe volt a szőlőnek és bornak, erről árulkodnak a családi archívumból előkerült, lassan 100 éves fotók. Ma már a 10. és a 11. generáció képviselői viszik tovább a hosszú idő alatt összegyűlt értékeket.
Az ősök tiszteletét jelzik a cég borcímkéi is. Az Eszterbauer borok egyik meglehetősen jól beazonosítható eleme épp a címkén található fekete-fehér fotó, amely általában a család korábbi tagjait, vagy épp az egykor a szőlőben dolgozó munkásokat ábrázolja. Annak, hogy melyik borra miért épp az a kép került persze története van, ezekből sokat hallhattunk ezen a kóstolón.
A borászat jelenlegi vezetője Eszterbauer János, aki feleségével Mónikával, lányaival Ildikóval és Katával, és unokatestvérével Pálinkás László borász segítségével működteti a tradíción alapuló vállalkozást. Ezen a délutánon János és Ildikó volt velünk, és azt kell mondjam, személyükben mintha új barátokra tettünk volna szert. Nem nagyon tudom jobban leírni amit ott éreztem, ők ketten egyszerűen »jól működnek« együtt. Hihetetlenül jól egészítették ki egymást a beszélgetés alatt, és még a néhány apróbb véleménykülönbség, apróbb »kiszólás« közben is sugárzott róluk egymás tisztelete, megbecsülése, szeretete. (Igen, ez borzasztóan szirupos megfogalmazás, de hát ez van.) Valamiféle régi értelemben vett nyugalmat, harmóniát, átgondoltságot sugárzott az ő kettősük. (Emberek jelleméről szólva időnként szóba kerül az a kérdés, hogy "vennél-e tőle használt autót?". Nos, Eszterbaueréktől bármit vennék, és ez persze a boraikra is igaz.)
Apropó, a borok! Hogy milyenek voltak a borok?
Finomak, persze, ilyen tradíciókkal – egymás és az ősök tisztelete mellett – a bor tiszteletével milyenek lehetnének mások? Rengeteget hallhattunk a fajtákról, a borászat életében betöltött szerepükről. Szóba kerültek a termelési módok, itt is törekszenek a modern, minél kisebb beavatkozást, környezeti terhelést jelentő művelési módok alkalmazására, de az is elhangzott, hogy a mi éghajlatunkon kiszámítható termést a modern növényvédelem teljes mellőzésével nem nagyon lehet várni. Könnyedebb rozétól a kadarkákon, kékfrankosokon és persze a bikavéren át jutottunk el a Tivald Cabernetig. És most kivételesen tényleg úgy jöttem el egy kóstolóról, hogy a bemutatott nyolc borból minden tétel rendben volt, igazából bármelyiket szívesen betenném a saját borhűtőnkbe itt a stúdióban.
Borról pusztán írni persze nem igazán érdemes. Sokkal jobb, ha meg is kóstoljuk őket.
A jövő héten erre mód is nyílik, hiszen az október 22-én megrendezésre kerülő Szekszárd palackban kóstolón az Eszterbauer Borászat borait is megtaláljuk. Írtunk is már egy kedvcsinálót erről az eseményről, ezt a posztot itt olvashatjátok. A kóstoló Facebook eventjét ide kattintva találjátok meg. Mi ott leszünk, és erre biztatunk minden borkedvelőt, lassan vége az októbernek, ami sokak szerint a szüret igazi hónapja, méltó búcsúztatása lesz ez a szekszárdi kóstoló.
