Mióta belekeveredtem ebbe a BarbWine projektbe, persze több bort iszom (izé, kóstolok…) mint korábban. Ez pedig azzal a nem várt következménnyel járt, hogy bizony az elmúlt évben vagy négyszer is futottam bele hibás borba, utoljára pont egy nagy családi karácsonyi ebéden. Olyan esetekbe, amikor nagy várakozással húzzuk ki a dugót egy-egy palackból, szinte már érezni véljük a szánkban az aromákat, de az első illatolás, és különösen az első korty után érezzük, itt bizony valami nem kerek, valami nem stimmel.

Aki erre kapásból azt kommentelné, hogy "mert nem jó minőségű bort vettél" az üljön le, és okosodjon még egy kicsit. (Például ebből a posztból.) Fontos tudni, hogy itt nem a borok alapminőségéről van szó. Manapság, ha egy palackban parafadugót találunk, az általában eleve nem 'alsópolcos' terméket jelez, hiszen a csavarzárak terjedése egyre jobban szorítja ki a hagyományos dugókat. A csavarzár először az alacsonyabb árú/minőségű boroknál került használatba, de egyre elfogadottabb a minőségi boroknál is. (Erről a folyamatról és a miértekről írtunk is még tavaly.) 

Tehát ott tartunk, hogy kihúzzuk a dugót, és bizony nem a várt illat és aroma kényezteti az orrunk. Mondani sem kell, hogy ez például egy általunk vitt ajándék bor esetében igazán kellemetlen tud lenni. Megjelenünk valahol egy palack sokat ígérő itallal, mindenkit belelkesítünk, hogy ez aztán egy csoda lesz, és akkor jön a fenti történet… Nem így leszünk a társaság legkedveltebb tagja, az bizonyos, ráadásul sirathatjuk a borra kiadott pénzünket is. De mindegy már, így jártunk. Viszont azért talán nem árt végigvenni, miért is történhetett ez a baleset, és mit jelent.

Azt tudjuk, hogy a bor gyakorlatilag »élő« anyag, legalábbis olyan értelemben, hogy számtalan biokémiai folyamat nyomán születik, és ezek a folyamatok nem minden esetben pozitívak, ráadásul nem okvetlenül fejeződnek be a bor palackozásával. 

A klasszikus eset, a dugós bor: 

Ez a leggyakoribb borhiba, amivel dugóval lezárt, palackos bornál találkozhatunk. Ilyenkor tipikus dohos pinceszagot érzünk. Sok esetben a dugón is észlelhető a jelenség, a bor felőli oldalán feketés elszíneződést láthatunk. 

Az ok itt a nem megfelelő parafadugó használata. Lehetséges, hogy palackozáskor rossz minőségű, nem jól előkészített parafadugót használtak, de az is megesik, hogy a konkrét dugó hibás, például repedt. A háttérben egyes penészgombafajták állnak, amelyek természetes módon élnek a paratölgyerdőkben. E gombák klórvegyületekkel táplálkoznak, anyagcseretermékük pedig a TCA nevű vegyület, amely már nagyon kis mennyiségben is képes tönkretenni a bor ízét.

Ezek a gombák különben a feldolgozás és a tárolás során is bejuthatnak a parafába, illetve a már kész dugókba. A táplálkozásukhoz szükséges klórral pedig a feldolgozás, a mosás vagy a szállítás során kerülnek kapcsolatba, ugyanis nagyon sok célra használnak klóralapú tisztítószereket, de sok helyen a mosásukhoz használt ivóvízben is akad klór. 

Ezenkívül más gombák is tönkretehetik a bort, de azt, hogy az egyes dugók fertőzöttek-e vagy sem, csak a palack kibontása után lehet megtudni. Ma már léteznek vegyszeres és mikrohullámú fertőtlenítési eljárások, amelyekkel a dugókat a felhasználás előtt kezelik, de ezek a módszerek jellemzően csak a drágább, magasabb minőségű borok számára nyújtanak védelmet, ugyanis az így kezelt dugók ára is magasabb.

Na. Most már tudjuk. 

És hogy mit lehet ilyenkor tenni? Az ilyen bor sajnos menthetetlen, tévhit, hogy a szellőztetés segít rajta. Ha szakkereskedésben vettük a bort, visszavihetjük. Egy, a nevére kényes szakkereskedő szó nélkül ki fogja cserélni. Ha máshol vásároltunk, akkor nehezebb a helyzet, egy olyan áruházban, ahol az eladók nem értenek a borhoz, elég nehéz lesz elmagyaráznunk is, mi a problémánk. Étteremben nyilván simán visszaküldhetjük, ez nem kérdés. 

Attól azonban mindenképp óvnék mindenkit, hogy emiatt az adott pincészetet vagy bort innentől kerülje. Nyugodtan tegyünk még egy próbát, persze lehetőleg máshonnan, másik szállítmányból származó tétellel. Saját véleményem az - tekintve hogy eredetileg faiparos a szakmám, van némi rálátásom erre - hogy a gyártó által 100 százalékosan nem kiszűrhető a dugóhiba. Egyszerűen a természetes anyagoknál - amilyen ugye a parafa is - mindig van egy olyan véletlenszerű faktor, ami okozhat problémát. (Emlékszünk Dr. Malcolmra a Jurassic Parkból, ugye?) Tehát egy hibás palack nem minősíti az adott gyártó, pincészet, palackozó gondosságát. 

Hogy a gyártónak érdemes-e jelezni a problémát, erről beszélgettünk barátokkal. Kétségtelen, hogy ez lehet segítség számára, különösen, ha a visszajelzésekből számára kiderül, hogy nem egyedi esetről van szó, hanem mondjuk egy szállítmány több palackjával is gond van.  Persze ez ekkor már rajtunk nem segít.

Van a NÉBIH-nek egy applikációja, ezt érdemes letölteni a telefonunkra. Egyfelől ellenőrizhetjük vele, hogy az adott, épp megvásárolni tervezett bor valóban az-e, amit a címke mutat, másfelől az applikáción keresztül jelezhetjük is a NÉBIH felé, ha problémával találkozunk. - NÉBIH Navigator néven találjuk az applikációt a Google Play-en.

Borhiba persze nem csak a fenti lehet, számos egyéb probléma is adódhat a tejsav- vagy épp egéríztől a barna- és feketetörésen át a muskátliízig. Ezek jó része azonban a bor készítésekor jelentkező technológiai problémát jelent, amit általában a palackozásnál a gyártó észlelhet, és részben orvosolhat. Ezekről a hibákról egy külön posztban emlékezünk majd meg. 

Addig is kövessétek a videóink, kedveljetek a Facebookon, és ajánljatok mindenkinek, aki szembe jön.