Jómagam általában figyelek arra, hogy egy-egy rendezvényről, amelyen részt veszünk és beszámolnánk róla, nálunk jelenjen meg legelőször írás. Ez talán még korábbi munkáimból marad beidegződés. Most is így terveztem, de végül máshogy alakult. Igazából Gyuri kollégánk írta volna ezt a posztot (ketten vettünk részt a kóstolón), de neki besűrűsödött az élete, én viszont nem jegyzeteltem, arra számítva, hogy ő ír majd. Szóval akkor jövök most én, kissé megkésve, viszont teljesen fejből...

Ha már Sopron, akkor gondoltuk, a közeli Fertőrákosra legalább a kőfejtő miatt érdemes elmennünk. Csodálatos is volt, hihetetlen, mennyi mindent “kihoztak” abból a kőbányából - többek között Bécs csodáinak nagy része ennek köszönhető. A kőfejtő körbejárása után elindultunk a településen bort vadászni. Egy szimpatikusnak tűnő háznál kimérős helyen próbálkoztunk először, de itt nem jártunk sikerrel.  Innen lógó orral indultunk tovább.

Nem volt könnyű dolgom, amikor a hosszú hétvégére Sopronba jöttem barátnőmmel, hiszen a mai, első nap szinte minden bolt zárva van. Nem mintha hiányolnám a boltokat, de valami rendes bort szerettem volna már ma is inni. Kénytelenek voltunk egy trafikba betérni. A szerény választékból kiválasztottuk a Taschner Soproni Kékfrankost (évjárat: 2016, alkohol: 12,5%), mely 1800 magyar forintba került.

Facebook oldalunk követői mást sem láthattak hetek óta, minthogy készültünk a csütörtökön, immár negyedik alkalommal megrendezett Glass of Jazz rendezvényre. Merthogy most nem csak látogatóba mentünk oda, hanem résztvevői lettünk az eseménynek. Hogy hogyan és miért keveredtünk oda? Elmeséljük:

Az úgy volt, hogy Mr. D. a Cult In Glass projekt (amelynek része a Glass of Jazz rendezvény is) kiagyalója pár hónapja megkérdezte, van-e kedvünk részt venni ezen az októberi kóstolón. Igazából ez persze egyfajta segítség volt részéről nekünk, tetszik neki amit csinálunk itt a blognál. Nekünk ez nyilván ismertségünk növekedését, új kedvelőket, miegymást jelent, így hát gyakorlatilag rögtön igent mondtunk. Dani csak annyit kért cserébe, hogy vigyünk mi is kóstoltatni borokat, ha már jóravaló bortermelők elől vesszük el a helyet… :) 

Ez az írás még a korábbi, BarbWine projektünk blogján jelent meg eredetileg, de átmentettük ide, mert miért ne?

Az október 25-i, immáron negyedik Glass Of Jazz boros-jazzes rendezvény - ahol mi, a BarbWine blog is résztvevők leszünk - zenei részét Gereben Zita biztosítja. Az ő dalait hallgathatjuk a borok kóstolása közben/után. Zita nevével mostanában sűrűn találkozhatnak a jazzre, popra és a koncertekre nyitott zenekedvelők. Egyike azon előadóknak, akik valahogy »ott vannak a színen«, ismertek, méghozzá ez az ismertség a zenéjüknek köszönhető, nem a különböző főzővetélkedőknek és reality műsoroknak. Tapasztalatom szerint az, hogy ki hogyan képes saját magát menedzselni, hogyan tud ügyesen a köztudatba kerülni úgy, hogy közben meg tudjon maradni zenésznek, nos, ez egyáltalán nem egyszerű. Kíváncsi is lettem arra, Zita ezt hogyan is csinálja, esetleg van-e ebben tapasztalt segítsége. Erről is beszélgettünk a minap az eseménynek is helyt adó Budapest Jazz Clubban.

Egy kisebbfajta magyarázkodással kezdeném ezt a beszámolót. Facebook-os beharangozóban kollégáim azt írták, „Gyuri barátunk kényelmesen elmetrózott a Palack borbárba Kamocsay Ákos borkóstolójára”. Sajnos nem értesítettem a szerkesztőséget, hogy ma kivételesen Gyuri nem tömegközlekedést vett igénybe, hanem botor módon elfogadta egy barátja invitálását, és ő is a dugóban araszolhatott majdnem egy órát Újpesttől a jóságos Allee-ig.

Ez a poszt - hasonlóan a többi, 2019 márciusa előtt írotthoz - eredetileg a barbwine blogon jelent meg, onnan mentettük át ide.

Az úgy kezdődött, hogy vacsorára invitáltak minket, méghozzá olyanra, ahol minden fogáshoz használnak szarvasgombát. Hogy egy boros blog hogyan kapcsolódik a szarvasgombához, arról már meséltünk, sőt, videót is forgattunk egy szarvasgombás reggeliről. A vacsorát az olasz Urbani Tartufi cég szarvasgombás termékeinek magyarországi forgalmazója, az Italia Divina Tartufi rendezte, amolyan teszt-bemutató jelleggel. Ők igencsak nagy barátai a szarvasgombának és van némi - nem elhanyagolható - küldetéstudatuk a szarvasgomba minél kedveltebbé tételében, és ezért próbálnak is minél többféle figyelem- és kedvfelkeltő eseményt szervezni, ezek a vacsorák is ebbe sorba illeszkednek majd, itt mutatják be az érdeklődőknek, mennyiféle ételhez használhatóak a szarvasgombás készítmények. (És emellett egy jó adag olaszos életérzést is kínálnak, de erről még beszélünk majd.) 

Megvolt az idei, 27. Budapesti Borfesztivál harmadik napja is. Szombat lévén ez már igazán erős napnak ígérkezett, rengetegen voltunk már viszonylag korán is. Bor persze itt jut mindenkinek, szóval ha fel tudjuk venni a tömeg áramlásának tempóját, egyfajta "ej, hova siessünk, hosszú még az éjszaka" mentalitást, akkor nagyon kellemesen ellehetünk a sokezer borrajongó között...

Hogy egy szakmai szemlét, kiállítást bevezető előadás- és kerekasztal-beszélgetés valóban érdekes és a közönséget megfogó legyen, sok mindennek kell összeállnia. Nem is sűrűn sikerül ez a bravúr, azt hiszem. De néha összejön, mint ahogy tegnap is történt ez a 27. Budapesti Borfesztivál »nyitórendezvényén« a Boregyetemen.

A közvélekedés többnyire a tavaszt tartja afféle »újrakezdő« időszaknak. A téli nyűgösség elmúltával ekkor kezdhetünk neki megvalósítani mindent (mindet IS) amit korábban nem sikerült. Jöhetnek a sikerek, a boldogság meg minden hasonló. Azonban, mint tudjuk, az emberek sokfélék. Esetemben a kedvenc idő- és évszak vitathatatlanul az ősz. A „sikerek, a boldogság meg minden hasonló” időszakát nálam a lassabban, gondolkodóbban, fátyolosabban induló reggelek, a színes levelek, a párás, de hihetetlenül illatos őszi napok hozzák el. És hogy mindez miről és miért most és miért itt és egyáltalán? 

Mondom: